művészetterápia kulturális meghatározottsága

A művészetterápia fogalma egy különösen nagy területet fed le és többféle oldalról is megközelíthető, ezért sok definíciója létezik és számtalan alcsoportra osztható fel. Alapvetően a művészetterápiához tartoznak az egyes vizuális művészetekkel foglalkozó terápiák, a zeneterápia, a drámaterápia, az irodalomterápia, továbbá a tánc- és a mozgásterápia egyaránt. Japán esetében elmondható, hogy a művészetek terápiás környezetben való felhasználása sok tekintetben kötődik olyan hagyományos ágazatokhoz, mint a kadō és a kalligráfia. Jelen dolgozat elsődleges célja a művészetterápia és Japán kapcsolatának bemutatása a terápiaválasztás, a két fő énfelfogás, valamint az independens és interdependens társadalmak kulturális sajátosságai alapján. Első lépésben fogalomtörténeti oldalról lényeges megismerni a témához kapcsolódó terminológiát és annak főbb értelmezési lehetőségeit. Történelmi kontextusba helyezve fontos kitérni a pszichológia átvételének körülményeire, hiszen az újdonságnak számító tudományág jelentősen befolyásolta a japán művészetterápia alakulását. Ezzel párhuzamosan a kulturális meghatározottság szempontjából szükséges áttekinteni az én-felfogással kapcsolatos kutatásokat, valamint a japán-specifikus lélektani megfigyeléseket, mint az amae vagy az aidagara. Ezen felül Japán tekintetében érdemes még megvizsgálni a hagyományos japán művészeti irányzatok, a homokterápia és a művészetterápiák közötti összefüggéseket, mivel mind szemléletmódjukban, mind módszertani megközelítésükben sok átfedés található. Ijuin Seiichi, Nakai Hisao, Sakaki Tamotsu, Takano Naoko, Kawai Hayao, Eva Pattis Zoja, Kamei Toshihiko és Yamaguchi Toyoko munkái betekintést nyújtanak a terápia folyamatába, továbbá az egyes eseteken keresztül láthatóvá válik a képalapú nonverbális kommunikáció hatékonysága eltérő kulturális környezetben végzett terápiák során.