Bethlen István és Gömbös Gyula viszonyának alakulása a húszas években mikrotörténeti perspektívában

„A tanítvány ilyenformán alaposan megleckéztette a mestert, s az 1923-as kölcsönt kamatostul fizette vissza” – írja Romsics Ignác az 1991-ben megjelent Bethlen Istvánbiográfiában. Majd így folytatja: „Gömbös eljárását – némi öniróniától sem mentesen – maga Bethlen a kakukkmadáréhoz hasonlította, amely egy idő után kitúrja nevelőjét a fészekből, és repülni is mások hátán tanul meg.”1 Romsics, akit 70. születésnapja alkalmából ezen kötettel köszöntünk, a fenti idézetekkel az 1935 tavaszán lezajlott belpolitikai változásra utalt, amely során Gömbös Gyula miniszterelnökként, kihasználva ellenfele távollétét, elérte Horthy Miklósnál, hogy a kormányzó feloszlassa a törvényhozást, és új választást írjon ki. A hivatalban lévő miniszterelnök ezzel kívánta elérni, hogy a kormánypárton belüli Bethlen-hívek dominanciája megtörjön, valamint a kormányzati radikális személycserék révén ellenfelének befolyása megszűnjön a közvetlen irányításban. Romsics úgy látja, hogy a „készülő palotaforradalom” tetőzte be Bethlen és Gömbös kapcsolatát, amely ekkor romlott meg végérvényesen, és személyesen nem érintkeztek a továbbiakban.2 A két miniszterelnök kapcsolata az első világháború idején kezdődött, az erdélyi román betöréskor ismerték meg egymást. A következő két évtizedben kapcsolatukat alapvetően két motiváció befolyásolta: egyfelől sok esetben az együttműködési kényszer és annak felismerése, hogy politikai összefogásra van szükségük; másfelől az értékrendjük, elképzeléseik különbözőségeiből fakadó folyamatos rivalizálás, valamint a másik fél gyengítése révén a saját pozíciójuk erősítése. Kettejük kapcsolatát a korszakkal foglalkozó szakirodalom már jórészt feltárta, rivalizálásuk jelentősebb fordulópontjait ismertette.3 Jelen tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy az országos politika élvonalában – hol nyíltan, hol a hattérben – zajló csatározás lehetséges lokális hatásait bemutassam egy egyéni karrierút példáján. A mikrotörténeti vizsgálathoz ideális terepet jelent Borsod és Gömör-Kishont (majd 1923-tól Borsod és Gömör-Kishont k.e.e.) vármegye és annak székhelye, Miskolc törvényhatósági joggal felruházott város. Ennek okát alapvetően nem az adja, hogy az érintettek személyesen kötődtek volna ehhez a két közigazgatási egységhez. Sokkal inkább amiatt érdemes vizsgálni ezt a lokális közeget, mert