{"title":"Szamantabhadra bódhiszattva szerepe és jelentősége az Avatamszaka-szútrában","authors":"Imre Hamar","doi":"10.38144/tkt.2023.1.4","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Szamantabhadra bódhiszattva a mahájána buddhizmus égi bódhiszattváinak egyike, a kelet-ázsiai buddhizmusban az i. sz. V. század óta tisztelet tárgya, akit számos módon jelenítenek meg a kelet-ázsiai művészetben. A rá vonatkozó első forrás a Lótusz szútra, amelyet Dharmaraksa fordított le először kínaira 286-ban Zheng fahua jing 正法華經címmel, később pedig a híres fordító, Kumáradzsíva (344–413) fordította le ismét 406-ban Miaofa lianhua jing 妙法蓮華經 címmel. Szamantabhadra a Lótusz szútra utolsó, „Szamantabhadra bódhiszattva buzdítása” (Puxian pusa quanfa pin 普賢菩薩勸發品) című fejezetében jelenik meg, amely a szútra gyakorlására ösztönzi a híveket. Feltehetően a Lótusz szútra hatása alatt íródott a Szamantabhadra vizualizációs szútrája (Guan Puxian pusa xingfa jing 觀普賢菩薩行法經, T.277) című mű, amely rendkívül részletes leírását adja Szamantabhadra megjelenésének hatagyarú elefántján. Ez az apokrif szöveg vizualizációs gyakorlatok elemeit tartalmazza, amelyek vélhetően Belső-Ázsiából származnak, valamint egy bűnbánat rituálét, amely az ebben az életben és az előzőekben elkövetett minden bűntől való megszabadulást tesz lehetővé. Szamantabhadra kultuszának harmadik forrása a Buddhávatamszaka-szútra, amelyet Buddhabhadra (359–429) fordított le kínaira 420-ban hatvan tekercsben, majd a Siksánanda (652–710) 699-ben nyolcvan tekercsben. A szöveg sajátossága, hogy a Buddha tanítását elsősorban bódhiszattvák közvetítik benne. Ezek egyike Szamantabhadra, aki a mű több mint harmadában beszél Buddha helyett. A Buddhávatamszaka-szútra két fejezete is említi Szamantabhadra nevét. Az egyik a „Szamantabhdra szamádhija” (Puxian sanmei普賢三昧), a másik a „Szamantabhadra gyakorlata” (Puxian xing 普賢行). A szútra IX. századi tibeti fordítása egy másik, „Szamantabhadra tanítása” című fejezetet is tartalmaz (Kun tu bzang po’i spyod pa bstan pa), amely a szútra egyik kínai fordításában sem található meg. Siksánanda azonban önálló műként kínaira fordította ezt a művet Da fangguang Puxian suo shuo jing 大方廣普賢所說經 (T. 298) címmel. A jelen tanulmány a „Szamantabhadra szamádhija” és a „Szamantabhadra tanítása” című fejezetek kínai változatának magyar fordítását tartalmazza a tibeti variánsokkal egybevetve.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"16 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Távol-keleti Tanulmányok","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.4","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
Szamantabhadra bódhiszattva szerepe és jelentősége az Avatamszaka-szútrában
Szamantabhadra bódhiszattva a mahájána buddhizmus égi bódhiszattváinak egyike, a kelet-ázsiai buddhizmusban az i. sz. V. század óta tisztelet tárgya, akit számos módon jelenítenek meg a kelet-ázsiai művészetben. A rá vonatkozó első forrás a Lótusz szútra, amelyet Dharmaraksa fordított le először kínaira 286-ban Zheng fahua jing 正法華經címmel, később pedig a híres fordító, Kumáradzsíva (344–413) fordította le ismét 406-ban Miaofa lianhua jing 妙法蓮華經 címmel. Szamantabhadra a Lótusz szútra utolsó, „Szamantabhadra bódhiszattva buzdítása” (Puxian pusa quanfa pin 普賢菩薩勸發品) című fejezetében jelenik meg, amely a szútra gyakorlására ösztönzi a híveket. Feltehetően a Lótusz szútra hatása alatt íródott a Szamantabhadra vizualizációs szútrája (Guan Puxian pusa xingfa jing 觀普賢菩薩行法經, T.277) című mű, amely rendkívül részletes leírását adja Szamantabhadra megjelenésének hatagyarú elefántján. Ez az apokrif szöveg vizualizációs gyakorlatok elemeit tartalmazza, amelyek vélhetően Belső-Ázsiából származnak, valamint egy bűnbánat rituálét, amely az ebben az életben és az előzőekben elkövetett minden bűntől való megszabadulást tesz lehetővé. Szamantabhadra kultuszának harmadik forrása a Buddhávatamszaka-szútra, amelyet Buddhabhadra (359–429) fordított le kínaira 420-ban hatvan tekercsben, majd a Siksánanda (652–710) 699-ben nyolcvan tekercsben. A szöveg sajátossága, hogy a Buddha tanítását elsősorban bódhiszattvák közvetítik benne. Ezek egyike Szamantabhadra, aki a mű több mint harmadában beszél Buddha helyett. A Buddhávatamszaka-szútra két fejezete is említi Szamantabhadra nevét. Az egyik a „Szamantabhdra szamádhija” (Puxian sanmei普賢三昧), a másik a „Szamantabhadra gyakorlata” (Puxian xing 普賢行). A szútra IX. századi tibeti fordítása egy másik, „Szamantabhadra tanítása” című fejezetet is tartalmaz (Kun tu bzang po’i spyod pa bstan pa), amely a szútra egyik kínai fordításában sem található meg. Siksánanda azonban önálló műként kínaira fordította ezt a művet Da fangguang Puxian suo shuo jing 大方廣普賢所說經 (T. 298) címmel. A jelen tanulmány a „Szamantabhadra szamádhija” és a „Szamantabhadra tanítása” című fejezetek kínai változatának magyar fordítását tartalmazza a tibeti variánsokkal egybevetve.