Tetten ért gondolatok – a gyerekszáj, az aranyköpés és az aforizma tanuláslélektani tükrében

Nyelvbotlásaink, azon túl, hogy derűs pillanatokat szereznek, hű tükrei mentális erőfeszítéseinknek is. Nyelvészeti szempontból a gyerekszáj és az aranyköpés is a nyelvbotlás kategóriájába tartozik, az aforizmák egy jelentős része pedig álnyelvbotlásnak illetve nyelvbotlás paródiának tekinthető. A gyerekszáj a nyelvelsajátítás és fogalmi gondolkodás fejlődésének rögös útján haladó kisgyermek nyelvi és gondolkodási nehézségeinek tükre, ugyanakkor a gyermekek nyelvi kreativitásáról is árulkodik. Tükrözi a gyermeki gondolkodás prelogikus, egocentrikus tendenciát, továbbá a gyermek világképalkotó erőfeszítéseit is. A gyerekszáj spontán természetével ellentétben az aranyköpés mindig indukált nyelvbotlás: olyan helyzetekben keletkezik, amikor a tanulónak kell számot adnia a tudásáról. A szorongató helyzet átmeneti „üzemzavart” indukálhat a metakognitív működésben, ami az aranyköpéseket a más mikroamnesztikus jelenségekkel rokonítja. Közös vonásuk a hibaészlelés hiánya. Az aforizma szándékosan generált mondás, amely él és visszaél mindazzal a nyelvi és gondolkodásbeli hibaforrással, amelyből a gyerekszáj és az aranyköpések legtöbbje fakad. Az emberi megismerés gondolati és nyelvi útjai az aforizmában sikeresen összeforrnak. Az aforizmaa kognitív csúcsteljesítményeink egyike, amely hozzájárul a kognitív kompetenciánk fejlesztéséhez és bölcsességünk növeléséhez is.A gyerekszáj, az aranyköpés és az aforizma egyfajta kognitív fejlődéstani folytonosságot képvisel. Együttes tanulmányozásuk egyedülálló módon járulhat hozzá kognitív működésünk metakognitív refl exiójához, metatudásunk növekedéséhez.