Magasságfüggő oxigénhiány és a Covid–19-világjárvány

A katonai repülésben a pilóta pillanatnyi cselekvőképtelenségét okozó repülésélettani kockázatok közül a hypobárikus (magasságfüggő) hypoxia még  napjainkban is komoly fenyegetést jelent. A  repülésbiztonsági statisztikák és a baleset-kivizsgálások  adatai szerint növekvő számban és arányban felmerül a  gyanú, hogy az új típusú fedélzeti oxigénforrások (OBOGS)1 nem képesek minden pillanatban megfelelő  oxigénkínálatot biztosítani, így a pilóta mint operátor  pillanatnyi fizikai-szellemi teljesítménye elégtelenné válhat.  Barokamrában hypobárikus hypoxiában virtuális (VR)2 repülés alatti vizsgálati eredményeink megerősítik, hogy az ellentmondó kompenzációs mechanizmusok, a szív–agy- tengely kiszámíthatatlan stresszreakciója miatt az agysejtekben elhúzódó oxigénfelhasználási zavar léphet fel. A korszerű vadászgépeken bekövetkező hypoxiás halálesetek mint UPE3-elemzése különösen indokolt a  Covid–19-világjárvány okozta megbetegedés után, amikor a vírusfertőzés okozta tüdőgyulladás és légzőfelszínvesztés  (ARDS)4 még gyógyulás után is, elhúzódó jelleggel tovább  rontja a fenti élettani folyamatokat.