„Ki remélhet magának nagyobb isteni segítséget?”

Abstract

Írásomban Angelo Poliziano vigaszlevelét vizsgálom, amelyet 1494-ben Gioviano Pontanóhoz írt I. Ferrante nápolyi király halála alkalmával. A levelező felek közül előbb Pontano politikai és irodalmi tevékenységét vázolom fel, s rajta keresztül a történeti helyzetet is igyekszem bemutatni, a magyar vonatkozásokat is felvillantva. Majd Poliziano költői és oktatói munkásságát ismertetem röviden. Ezután a levél tartalmát és stílusát elemezve rávilágítok a két humanista kapcsolatára és arra légkörre, amely Polizianót a Miscellanea című tanulmánykötetének kiadása után körülvette. A mintaszerűségre törekvő vigaszlevél követi a Cicero Oratorában és Quintilianus Institutio oratoriájában előírt retorikai szabályokat. Poliziano saját céljainak megfelelően a vigaszlevélbe humanista kollégája és saját dicsőítését is beleszőtte, és a kettejük közötti párhuzammal igyekezett a saját pozícióját erősíteni, amennyiben mindketten megérhették tanítványaik hatalomra kerülését. A tanulmány végén közlöm fordításomat és a levél latin szövegét.