A Mephisto mint a közép-európai trilógia első darabja : A közép-európai politikai-intézményi szocializáció sajátosságainak megjelenése Szabó István Mephisto című filmjében

Abstract

Tanulmányunkban interdiszciplináris módon, a film- és társadalomtudomány kombinációjával arra a kérdésre keressük a választ, hogyan válhat Szabó István Mephisto című filmje egy, először csak a későbbiek folyamán koncepcióvá formálódó közép-európai filmtrilógia nyitó darabjává (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen). Míg az utolsó film, a Hanussen már nyílt megfogalmazója egy közép-európaiként értett identitáskonstrukciónak, addig a Mephisto főhősének, Hendrik Höfgennek az identitáskrízise egy kiélezett történelmi szituációban közel sem ennyire direkt módon épít a közép-, ill. kelet-közép-európai politikai-intézményi szocializációs sémákra, hanem mind makro-, mind mikroszinten jóval árnyaltabb módon. Tanulmányunkban megpróbáljuk feltárni, hogyan példázzák Höfgen karaktervonásai a politikai alkat torzulásait (Bibó 1948), amelyikért épp a filmben is reprezentált félrecsúszó modernizációs kísérletek és a gyakori rezsimváltások a felelősek. A film ezt a sérült, jellegzetesen közép-, ill. kelet-közép-európai szocializációt és kiváltó okait olyan narratív, dramaturgiai és filmnyelvi eszközök segítségével próbálja meg átélhetővé tenni, amelyektől, az ügynökmúlttal bíró Szabó István és a forgatókönyv társítója Dobai Péter minden bizonnyal azt feltételezték, hogy lehetővé teszi a Nyugat és Kelet közi párbeszédet.