Rákellenes tioszemikarbazonok és fémkomplexeik: a stabilitás és a biológiai aktivitás kapcsolata

Abstract

A tioszemikarbazonok (TSK-k, 1.a. ábra) és fémkomplexeik igen változatos szerkezetû és farmakológiai hatású vegyületek.1,2 Az a-N-heterociklusos TSK-k rákellenes hatását már 1956-ban leírták;3 és a legismertebb képviselõjük a 3-amino-piridin-2-karbaldehid-TSK (Triapine, 1.b. ábra) klinikai fázis I/II tesztelés alatt áll.4 A Triapine monoés kombinált terápiákban bíztató eredményeket mutatott mieloid leukémia esetén,5 viszont rövid biológiai felezési ideje miatt szolid tumorokkal szemben jóval kevésbé hatékony és alkalmazását számos mellékhatás pl. hányás, methemoglobinémia kíséri.6 Mindezek a problémák további TSK-k fejlesztését ösztönözték, melyek között számos ígéretes -N-piridil TSK-t találunk (1.c. ábra),7-9 míg a 2015-ben humán klinikai kísérletekbe került COTI-2 (1.b. ábra) egy tetrahidrokinolin-származék.10