Akridon és akridin egységet tartalmazó koronaéter alapú szenzor- és szelektormolekulák szintézise, kation- és enantiomerfelismerése

Magyar Kemiai Folyoirat Pub Date : 2018-01-01 DOI:10.24100/mkf.2018.01.61

T. Németh, G. Balogh, G. B. Vértessy, Péter Huszthy, Tünde Tóth

{"title":"Akridon és akridin egységet tartalmazó koronaéter alapú szenzor- és szelektormolekulák szintézise, kation- és enantiomerfelismerése","authors":"T. Németh, G. Balogh, G. B. Vértessy, Péter Huszthy, Tünde Tóth","doi":"10.24100/mkf.2018.01.61","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Napjainkban széleskörû tudományos érdeklõdés irányul a különbözõ fémionok, illetve királis vegyületek enantiomerjeinek egyre szelektívebb felismerését biztosító szenzormolekulák, valamint az ezek elválasztását is lehetõvé tevõ szelektormolekulák kifejlesztésére, mivel alkalmazásukra a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban és a környezetvédelemben is lehetõség nyílik. Ezen vegyületek szelektív komplexképzõ tulajdonságainak alapja a molekuláris felismerés jelensége, amely a legjobban két vagy több molekula közötti szelektív megkülönböztetésként jellemezhetõ, amely során másodlagos (nem kovalens) kölcsönhatások kialakulása révén rendezett szerkezetek, komplexek keletkeznek. A molekuláris felismerés fogalmát Emil Fischer dolgozta ki 1894-ben, mikor egy adott enzim adott szubsztráthoz való specifikus kötõdését a „kulcs-zár” elmélettel magyarázta. A szupramolekuláris kémia fogalmának bevezetése pedig Jean-Marie Lehn nevéhez fûzõdik: véleménye szerint ez úgy határozható meg, mint “kémia a molekulán túl”1. Az egyre szélesebb körben terjedõ szupramolekuláris kémia másodlagos kötõerõkkel összetartott molekuláris asszociátumok keletkezésével, tulajdonságainak és alkalmazási lehetõségeinek vizsgálatával foglalkozik. Mióta az egyik úttörõje az ilyen irányú kutatásoknak, Charles J. Pedersen, publikálta az elsõ szintetikus gazdamolekulák, a koronaéterek szintézisét és vizsgálatát2,3, ez a kutatási terület jelentõs érdeklõdésre tett szert4. E terület elismerését jelzi, hogy a nagy szelektivitással rendelkezõ szerkezet-specifikus kölcsönhatások kialakítására képes molekulák kifejlesztésért Charles J. Pedersennek, Donald J. Cramnek és Jean-Marie Lehnnek ítélték oda az 1987. évi kémiai Nobel-díjat. A 2016. évi kémiai Nobel-díjat Jean-Pierre Sauvage, Sir J. Fraser Stoddart és Bernard L. Feringa kapta molekuláris gépek fejlesztéséért, amely azt mutatja, hogy a kémia e területe most is nagy érdeklõdésre tart számot.","PeriodicalId":18158,"journal":{"name":"Magyar Kemiai Folyoirat","volume":"65 1","pages":"61-70"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2018-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"1","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Magyar Kemiai Folyoirat","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.24100/mkf.2018.01.61","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 1

Abstract

Napjainkban széleskörû tudományos érdeklõdés irányul a különbözõ fémionok, illetve királis vegyületek enantiomerjeinek egyre szelektívebb felismerését biztosító szenzormolekulák, valamint az ezek elválasztását is lehetõvé tevõ szelektormolekulák kifejlesztésére, mivel alkalmazásukra a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban és a környezetvédelemben is lehetõség nyílik. Ezen vegyületek szelektív komplexképzõ tulajdonságainak alapja a molekuláris felismerés jelensége, amely a legjobban két vagy több molekula közötti szelektív megkülönböztetésként jellemezhetõ, amely során másodlagos (nem kovalens) kölcsönhatások kialakulása révén rendezett szerkezetek, komplexek keletkeznek. A molekuláris felismerés fogalmát Emil Fischer dolgozta ki 1894-ben, mikor egy adott enzim adott szubsztráthoz való specifikus kötõdését a „kulcs-zár” elmélettel magyarázta. A szupramolekuláris kémia fogalmának bevezetése pedig Jean-Marie Lehn nevéhez fûzõdik: véleménye szerint ez úgy határozható meg, mint “kémia a molekulán túl”1. Az egyre szélesebb körben terjedõ szupramolekuláris kémia másodlagos kötõerõkkel összetartott molekuláris asszociátumok keletkezésével, tulajdonságainak és alkalmazási lehetõségeinek vizsgálatával foglalkozik. Mióta az egyik úttörõje az ilyen irányú kutatásoknak, Charles J. Pedersen, publikálta az elsõ szintetikus gazdamolekulák, a koronaéterek szintézisét és vizsgálatát2,3, ez a kutatási terület jelentõs érdeklõdésre tett szert4. E terület elismerését jelzi, hogy a nagy szelektivitással rendelkezõ szerkezet-specifikus kölcsönhatások kialakítására képes molekulák kifejlesztésért Charles J. Pedersennek, Donald J. Cramnek és Jean-Marie Lehnnek ítélték oda az 1987. évi kémiai Nobel-díjat. A 2016. évi kémiai Nobel-díjat Jean-Pierre Sauvage, Sir J. Fraser Stoddart és Bernard L. Feringa kapta molekuláris gépek fejlesztéséért, amely azt mutatja, hogy a kémia e területe most is nagy érdeklõdésre tart számot.

查看原文本刊更多论文

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Magyar Kemiai Folyoirat

自引率

0.00%

发文量