Az emlékezeti tér létrehozásának eszközei Cseke Eszter és Takács S. András Auschwitzban született (2020) című dokumentumfilmjében

Abstract

A tanulmány női holokauszt-túlélők transzgenerációs traumaátadási folyamatának dokumentumfilmes megjelenítéseit elemzi Cseke Eszter és Takács S. András Auschwitzban született (2020) című dokumentumfilmjében. A film valóban feltár egy háromgenerációs esettörténetet, de emellett részt vállal a családon belüli nézetkülönbségek ütköztetésében is, ami a filmnéző számára számos etikai kérdést vet fel. A tanulmány először röviden felvázolja a filmbéli transzgenerációs esettörténetet, amely a szülés és gyereknevelés női problematikájával összekapcsolódva jelenik meg a történetmondásban. Másodszor bemutatja, a film milyen helyeket teremt az emlékek kibomlása számára a szereplők szintjén, végül a dokumentumfilmes reprezentációs eszközök felhasználását olyan konkrét jelenetekben vizsgálja, amelyek emlékezeti térré válnak a néző számára is. Az elemzés tézise szerint a film archív dokumentumok kreatív felhasználásával filmes emlékezeti teret teremt nem csak a szereplők, hanem a filmnéző számára is, aki bevonódik a filmes konfliktuskezelésbe. A filmben a születésmotívum a szereplők és a nézők számára is a túlélés szinonimájává válik, s így reflektál a túlélés élményének létmódjára, a megállíthatatlan ismétlődésre, az ismétlődés módosíthatóságára.