Nehezen elérhető csoportok és szegregáció vizsgálata a hálózati méretgenerátor módszerével: egy magyarországi vizsgálat tanulságai

Abstract

Jelen tanulmányban empirikus, leíró elemzését adjuk a magyar társadalom kapcsolathálózati jellemzőinek, valamint módszertani szempontból értékeljük a méretgenerátoros technikával adott becslések pontosságát a társadalmi csoportok méretére és szegregáltságára vonatkozóan. Egy 7000 fős magyarországi reprezentatív kérdőíves felmérés (HS2021) adatai alapján megbecsüljük a válaszadók kapcsolathálójának átlagos méretét. Ezt követően vizsgáljuk, hogy a méretgenerátoros módszer milyen becslést ad különböző társadalmi csoportok (például munkanélküliek, romák, Covid-fertőzöttek, tüntetésen részt vevők) létszámára és társadalmon belüli szegregáltságára. A létszámbecsléseket összehasonlítjuk más adatforrásokból (népszámlálási adatok, adminisztratív adatok, kérdőíves adatfelvételek) származó létszámadatokkal. Eredményeink azt mutatják, hogy a méretgenerátoros módszer a tartós és jól látható tulajdonságok esetében képes nagyságrendileg jól becsülni a tényleges csoportlétszámokat (például romák, hajléktalanok), míg az alacsony láthatóságú csoportokét alulbecsli. A társadalmi törésvonalak a hajléktalanok, a tüntetésen részt vevők és a civil szervezeti tagok ismertségét tekintve a legnagyobbak. Tanulmányunk végén ismertetjük a méretgenerátoros technikán belül a pontosabb becslések érdekében megalkotott módszertani újításokat, és javaslatokat teszünk arra, hogy a módszert használó jövőbeli kutatások hogyan tervezzék meg a kutatási dizájnt, hogy pontosabb becsléseket érjenek el.