Gondolatok az építészetszociológia és a szociológia viszonyáról

Q3 Social Sciences

Szociologiai Szemle Pub Date : 2020-01-01 DOI:10.51624/szocszemle.2020.1.1

Máté Tamáska

{"title":"Gondolatok az építészetszociológia és a szociológia viszonyáról","authors":"Máté Tamáska","doi":"10.51624/szocszemle.2020.1.1","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A tanulmány az építészetszociológia és a szociológia viszonyát egyetlen központi kategória, az építészeti cselekvés fogalma alapján tárgyalja. E fogalom kifejezi, hogy az épített környezet nem csupán háttere, színpada, lenyomata a társadalmi viszonyoknak, hanem a társadalmi interakciók aktív ágense. Az építészet tehát nem lehet neutrális szereplő a társadalomban, hanem hierarchiaviszonyokat, szegregációkat, szerepeket definiál, társadalomformáló jelleggel bír, elválaszthatatlan a társadalmi cselekvés egyéb (például verbális) formáitól. Hogy mindez miként valósul meg, arra a tanulmány három elméleti megközelítést is idéz, Delitz, Steets és Fischer munkáit. Delitz szerint a társadalom kollektív makrofolyamatai, intézményei azok, amelyek nem létezhetnek építészeti forma nélkül. Delitz az építészet tárgyát is kitágítja, és a szociológia számára értelmezhetőbb épített környezetről beszél. Steets elmélete mikroszintről indul, és az építészet létrejöttének, befogadásának és szocializációjának (objektív valóság) hármasságában ragadja meg az építészeti cselekvés lényegét. Steets érdeme, hogy tág kaput nyit a bevált szociológiai módszertani eljárások előtt. Végül Fischer a két szerzőt kiegészítve az építészet sajátosságaiból indul ki, mikor időtálló, stabil társadalmi médiumként tekint az építészetszociológia tárgyára. Az idézett építészetszociológiai elméletek közös következtetése, hogy a weberi társadalmicselekvés-fogalmat ki kell egészíteni a materiális környezet vizsgálatával, sőt a szociológia paradigmaváltására is szükség lenne. A dolgozat ezzel szemben amellett érvel, hogy az építészetszociológia céljának nem egy a szociológián belüli paradigmaváltásnak kell lennie, hanem egy interdiszciplináris párbeszéd megteremtésének. Nem egy klasszikus értelemben vett szakszociológiára van tehát szükség, hanem az építészet humán oldalát megvilágító tudományközi mezőre.","PeriodicalId":52512,"journal":{"name":"Szociologiai Szemle","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Szociologiai Szemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.51624/szocszemle.2020.1.1","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"Q3","JCRName":"Social Sciences","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

A tanulmány az építészetszociológia és a szociológia viszonyát egyetlen központi kategória, az építészeti cselekvés fogalma alapján tárgyalja. E fogalom kifejezi, hogy az épített környezet nem csupán háttere, színpada, lenyomata a társadalmi viszonyoknak, hanem a társadalmi interakciók aktív ágense. Az építészet tehát nem lehet neutrális szereplő a társadalomban, hanem hierarchiaviszonyokat, szegregációkat, szerepeket definiál, társadalomformáló jelleggel bír, elválaszthatatlan a társadalmi cselekvés egyéb (például verbális) formáitól. Hogy mindez miként valósul meg, arra a tanulmány három elméleti megközelítést is idéz, Delitz, Steets és Fischer munkáit. Delitz szerint a társadalom kollektív makrofolyamatai, intézményei azok, amelyek nem létezhetnek építészeti forma nélkül. Delitz az építészet tárgyát is kitágítja, és a szociológia számára értelmezhetőbb épített környezetről beszél. Steets elmélete mikroszintről indul, és az építészet létrejöttének, befogadásának és szocializációjának (objektív valóság) hármasságában ragadja meg az építészeti cselekvés lényegét. Steets érdeme, hogy tág kaput nyit a bevált szociológiai módszertani eljárások előtt. Végül Fischer a két szerzőt kiegészítve az építészet sajátosságaiból indul ki, mikor időtálló, stabil társadalmi médiumként tekint az építészetszociológia tárgyára. Az idézett építészetszociológiai elméletek közös következtetése, hogy a weberi társadalmicselekvés-fogalmat ki kell egészíteni a materiális környezet vizsgálatával, sőt a szociológia paradigmaváltására is szükség lenne. A dolgozat ezzel szemben amellett érvel, hogy az építészetszociológia céljának nem egy a szociológián belüli paradigmaváltásnak kell lennie, hanem egy interdiszciplináris párbeszéd megteremtésének. Nem egy klasszikus értelemben vett szakszociológiára van tehát szükség, hanem az építészet humán oldalát megvilágító tudományközi mezőre.

查看原文本刊更多论文

建筑社会学与社会学关系的思考

本研究以建筑行为概念为中心范畴，探讨建筑社会学与社会学的关系。这一概念表明，建筑环境不仅是社会关系的背景、阶段、印记，而且是社会互动的积极主体。因此，建筑不能成为社会中的中立行动者，但它定义了等级条件、隔离、角色，具有社会塑造特征，与其他形式的社会行动（如言语）密不可分。这项研究引用了三种理论方法：Delitz、Steets和Fischer的作品。Delitz认为，没有建筑形式，社会的集体宏观过程和制度就不可能存在。Delitz还扩展了建筑学的主题，并谈到了社会学更容易理解的建筑环境。斯蒂茨的理论从微观层面出发，在创造、包容和社会化（客观现实）三者中把握建筑行为的本质。斯蒂茨被认为为社会学方法论打开了一扇大门。最后，菲舍尔从建筑的特殊性出发，补充了两位作者的观点，他认为建筑社会学是一种持久、稳定的社会媒介。被引用的建筑社会学理论的共同结论是，网络上的社会行动概念应该通过对物质环境的考察来补充，甚至社会学的范式转变也是必要的。另一方面，本文认为建筑社会学的目标不应该是社会学的范式转换，而应该是跨学科的对话。因此，我们需要的不是一个经典的社会学，而是一个跨学科的领域，照亮建筑人性的一面。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Szociologiai Szemle Social Sciences-Social Sciences (all)

CiteScore

1.10

自引率

0.00%

发文量