{"title":"Pénzügyi kultúra. Kik, kiket és mire képeznek? Összehasonlító elemzés 2016–2020","authors":"E. Németh, Bálint Vargha, Kinga Domokos","doi":"10.35551/psz_2020_4_7","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A kutatás azt értékelte, hogy történt-e előrelépés a pénzügyi tudatosság oktatásában és fejlesztésében Magyarországon 2016 óta. Áttekintettük a pénzügyi kultúra fejlesztésével kapcsolatos állami szerepvállalás változásait, illetve egy kérdőíves felmérésben azt vizsgáltuk, hogy a közoktatáson kívüli képzéseken milyen szervezetek, kiket és milyen tematika alapján képeznek. 2016 és 2020 között egyre fokozódó figyelem irányult a pénzügyi kultúra fejlesztésére, miközben a képzések túlnyomó többsége továbbra is a legkönnyebben elérhető iskolás korosztályt érinti. A Nemzeti alaptanterv a célok között megjelölte a gazdasági és pénzügyi nevelést. A szakgimnáziumokon kívül azonban kötelező tantárgyként nem oktatnak ilyen ismereteket. A kormány 2017-ben elfogadta a lakosság pénzügyi tudatosságát fejlesztő stratégiát, illetve megjelentek az első akkreditált pénzügyikultúra-tankönyvek. A közoktatáson kívüli szervezetek eredményei azt mutatják, hogy a képzési programok és az azokon résztvevők száma mintegy háromszorosára nőtt. A képzések átlagos időtartama hosszabb lett, megjelentek a főleg felnőtteknek szóló többnapos képzések. A tudásátadás fókuszában továbbra is az egyéni takarékoskodás és pénzügyi tudatosság, a pénzügyi önismeret, attitűd és viselkedés állt. A befektetési és vállalkozási ismeretek oktatása továbbra sem prioritás. A nyugdíjaskori tartalékolási stratégiák oktatásának elterjedtsége azt mutatja, hogy a képzéseket folytató szervezetek felismerték, hogy ez a demográfiai folyamatok miatt fontos. A képzések java része nem veszi figyelembe a célcsoportok jövedelmi helyzetét, társadalmi hátterét, és nem szentel figyelmet a pénzügyileg sérülékeny csoportok fejlesztésére.","PeriodicalId":85366,"journal":{"name":"Public finance quarterly","volume":"65 1","pages":"554-582"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2020-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"3","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Public finance quarterly","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.35551/psz_2020_4_7","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 3
Abstract
A kutatás azt értékelte, hogy történt-e előrelépés a pénzügyi tudatosság oktatásában és fejlesztésében Magyarországon 2016 óta. Áttekintettük a pénzügyi kultúra fejlesztésével kapcsolatos állami szerepvállalás változásait, illetve egy kérdőíves felmérésben azt vizsgáltuk, hogy a közoktatáson kívüli képzéseken milyen szervezetek, kiket és milyen tematika alapján képeznek. 2016 és 2020 között egyre fokozódó figyelem irányult a pénzügyi kultúra fejlesztésére, miközben a képzések túlnyomó többsége továbbra is a legkönnyebben elérhető iskolás korosztályt érinti. A Nemzeti alaptanterv a célok között megjelölte a gazdasági és pénzügyi nevelést. A szakgimnáziumokon kívül azonban kötelező tantárgyként nem oktatnak ilyen ismereteket. A kormány 2017-ben elfogadta a lakosság pénzügyi tudatosságát fejlesztő stratégiát, illetve megjelentek az első akkreditált pénzügyikultúra-tankönyvek. A közoktatáson kívüli szervezetek eredményei azt mutatják, hogy a képzési programok és az azokon résztvevők száma mintegy háromszorosára nőtt. A képzések átlagos időtartama hosszabb lett, megjelentek a főleg felnőtteknek szóló többnapos képzések. A tudásátadás fókuszában továbbra is az egyéni takarékoskodás és pénzügyi tudatosság, a pénzügyi önismeret, attitűd és viselkedés állt. A befektetési és vállalkozási ismeretek oktatása továbbra sem prioritás. A nyugdíjaskori tartalékolási stratégiák oktatásának elterjedtsége azt mutatja, hogy a képzéseket folytató szervezetek felismerték, hogy ez a demográfiai folyamatok miatt fontos. A képzések java része nem veszi figyelembe a célcsoportok jövedelmi helyzetét, társadalmi hátterét, és nem szentel figyelmet a pénzügyileg sérülékeny csoportok fejlesztésére.