Egyszerűsítési lehetőségek a visegrádi országok személyijövedelemadó-rendszereiben

Abstract

Az adórendszer és az újraelosztás hatását befolyásoló számos tényező miatt nincs egyetlen helyes válasz arra a kérdésre, hogy a gazdaságpolitikai eszközök mely összetételét szükséges alkalmazni egy kívánt újraelosztási hatás eléréséhez. A dolgozat általános célja a jövedelemadó-rendszerek számszerűsíthető paraméterei kapcsán annak vizsgálata, hogy a méltányosság és igazságosság szempontjainak szem előtt tartása nem gyakorol-e túlzottan negatív hatást az adórendszerek egyszerűségére. A tanulmány néhány kelet-közép-európai ország személyijövedelemadó-rendszerének összetételére vonatkozó egyszerűsítési lehetőségeket vizsgálja, a rendszer adóterhelési görbéi lehetőség szerinti változatlansága mellett. Ehhez elméleti, egyszerűsített adómodellt állít fel, amelynek paramétereit számítógépes program segít meghatározni úgy, hogy a valós adórendszer görbéihez leginkább illeszkedő adóterhelési függvényt kapjunk. Az elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az elméleti rendszer - bizonyos esetekben megszorításokkal - jó közelítést ad a vizsgált országok adóterhelési görbéire. A választott rendkívül egyszerű modell azonban olyan valós rendszert tud jól közelíteni, melynek adóterhelési görbéiben nem mutatkoznak nagyobb töréspontok, illetve nem alkalmaznak a rendszert alapjaiban módosító adóztatási módszert (például a házastársak jövedelmének összevonásával történő adóztatást, vagyis splittinget). A gyakorlati példák segítenek annak megértésében, hogy egy adott ország bonyolultan felépített személyijövedelemadó-rendszere nem feltétlenül az egyetlen lehetséges megoldás az adott adóterhelési görbe eléréséhez, az adóterhelési függvény jó közelítéssel esetleg egyszerűbb alapelemekből felépítve is reprodukálható.