{"title":"Bóbita Óvoda","authors":"Andor Wesselényi-Garay","doi":"10.33268/met.2023.3.4","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"„Alig vesszük észre: az építészeti nevelés is az óvodában kezdődik. Így nem kell csodálkoznunk, ha a színes és hullámzó vonalvezetésű, olyan igazi »játékos, gyereknek való bútorlapokból« létrehozott óvodai belsőépítészeten és azok mintájára készült gyerekszobákban felcseperedők azt a világot tekintik normálisnak, és felnőtté válva nem tudják szeretni sem a modernizmust, sem népi építészeti örökségünket, s így azt sem érzékelik, hogy tulajdonképpen a népi építészet józansága az alapja bármilyen ökologikus építészetnek. […] Számunkra a természetesen megöregedett fafelületek, az esőverte részükön megszürkült, esővédte sávjukon megsárgult, megbarnult csűroldalak szépek, de ezeket ma az itteni emberek többsége csúnyának, a szegénység bizonyítványának látja – de érdekes módon, talán a génekbe kódolt hagyomány miatt a friss fafelületeket elfogadhatónak tartja” – Köllő Miklós.","PeriodicalId":38160,"journal":{"name":"Metszet","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Metszet","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.33268/met.2023.3.4","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"Q4","JCRName":"Arts and Humanities","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
„Alig vesszük észre: az építészeti nevelés is az óvodában kezdődik. Így nem kell csodálkoznunk, ha a színes és hullámzó vonalvezetésű, olyan igazi »játékos, gyereknek való bútorlapokból« létrehozott óvodai belsőépítészeten és azok mintájára készült gyerekszobákban felcseperedők azt a világot tekintik normálisnak, és felnőtté válva nem tudják szeretni sem a modernizmust, sem népi építészeti örökségünket, s így azt sem érzékelik, hogy tulajdonképpen a népi építészet józansága az alapja bármilyen ökologikus építészetnek. […] Számunkra a természetesen megöregedett fafelületek, az esőverte részükön megszürkült, esővédte sávjukon megsárgult, megbarnult csűroldalak szépek, de ezeket ma az itteni emberek többsége csúnyának, a szegénység bizonyítványának látja – de érdekes módon, talán a génekbe kódolt hagyomány miatt a friss fafelületeket elfogadhatónak tartja” – Köllő Miklós.