Magasra nőnek

Q4 Arts and Humanities

Metszet Pub Date : 2023-01-01 DOI:10.33268/met.2023.3.2

Orsolya Ware-Nagy

{"title":"Magasra nőnek","authors":"Orsolya Ware-Nagy","doi":"10.33268/met.2023.3.2","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Az oktatáshoz – mint oly sok mindenhez az életben – kicsit mindnyájan úgy érezzük, hogy értünk. Minden felnőtt járt valaha iskolába, és az ott szerzett élmények egy életre meghatározzák az oktatásról alkotott véleményünket. A porosz elvű oktatás kritikája egyáltalán nem új keletű, az 1980-as évek óta számos alternatív iskola tűnt fel, és ma már nálunk is szép számmal vannak jelen a másfajta megközelítéssel dolgozó, jellemzően alapítványi iskolák. A teljes tanulólétszámot tekintve ezek mégsem jelentősek, és sajnos kevéssé hatnak vissza az állami oktatásra, amelyben pedig a gyermekek legnagyobb hányada részesül. Az elvek nagyon nehezen alakítják át a gyakorlatot, még ha kisebb elemei be is épülnek az oktatás mindennapjaiba. Takaharu Tezuka szerint az elmélet gyakorlattá válását nagyon sokszor éppen az az épület akadályozza, amelyben az oktatás folyik, mert képtelen rugalmasan alkalmazkodni az oktatásmódszertan változásához. [1] Az áttörést az is nehezíti, hogy legtöbbünknek – pedagógusnak, szülőnek, döntéshozónak – határozott, tapasztalaton és emlékeken alapuló elképzelése van arról, hogy milyen egy oktatási intézmény. Ezt kérjük megrendelőként, ezt várjuk el szülőként, és pedagógusként is ebben mozgunk otthonosan. Mindezek ellenére, csak a játék kedvéért tegyük fel a kérdést: tényleg jó, ha a gyerekeink ugyanolyan épületekben töltenek el napi 8-9 órát, mint amilyenekben a nagyszüleik és dédszüleik tanultak, miközben az iroda- és üzemépületek – amelyekben a felnőttek nagy része tölti a napját –már köszönőviszonyban sincsenek a pár évtizeddel korábbiakkal?","PeriodicalId":38160,"journal":{"name":"Metszet","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Metszet","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.33268/met.2023.3.2","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"Q4","JCRName":"Arts and Humanities","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

Az oktatáshoz – mint oly sok mindenhez az életben – kicsit mindnyájan úgy érezzük, hogy értünk. Minden felnőtt járt valaha iskolába, és az ott szerzett élmények egy életre meghatározzák az oktatásról alkotott véleményünket. A porosz elvű oktatás kritikája egyáltalán nem új keletű, az 1980-as évek óta számos alternatív iskola tűnt fel, és ma már nálunk is szép számmal vannak jelen a másfajta megközelítéssel dolgozó, jellemzően alapítványi iskolák. A teljes tanulólétszámot tekintve ezek mégsem jelentősek, és sajnos kevéssé hatnak vissza az állami oktatásra, amelyben pedig a gyermekek legnagyobb hányada részesül. Az elvek nagyon nehezen alakítják át a gyakorlatot, még ha kisebb elemei be is épülnek az oktatás mindennapjaiba. Takaharu Tezuka szerint az elmélet gyakorlattá válását nagyon sokszor éppen az az épület akadályozza, amelyben az oktatás folyik, mert képtelen rugalmasan alkalmazkodni az oktatásmódszertan változásához. [1] Az áttörést az is nehezíti, hogy legtöbbünknek – pedagógusnak, szülőnek, döntéshozónak – határozott, tapasztalaton és emlékeken alapuló elképzelése van arról, hogy milyen egy oktatási intézmény. Ezt kérjük megrendelőként, ezt várjuk el szülőként, és pedagógusként is ebben mozgunk otthonosan. Mindezek ellenére, csak a játék kedvéért tegyük fel a kérdést: tényleg jó, ha a gyerekeink ugyanolyan épületekben töltenek el napi 8-9 órát, mint amilyenekben a nagyszüleik és dédszüleik tanultak, miközben az iroda- és üzemépületek – amelyekben a felnőttek nagy része tölti a napját –már köszönőviszonyban sincsenek a pár évtizeddel korábbiakkal?

查看原文本刊更多论文

他们长得很高

对于教育——就像生活中的许多事情一样——我们都觉得自己有点理解。每个成年人都上过学，我们一生在那里的经历决定了我们对教育的看法。对基于普鲁士原则的教育的批评一点也不新鲜，自20世纪80年代以来，出现了许多替代学校，今天我们有大量的学校采用不同的方法，通常是基础学校。然而，就学生总数而言，他们并不重要，不幸的是，他们对公共教育的影响很小，而公共教育是儿童比例最大的。原则很难改变实践，即使其较小的元素被纳入日常教育生活。Tezuka Takaharu表示，教育所在的建筑往往因无法灵活适应教学方法的变化而受到阻碍。[1] 这一突破也很困难，因为我们大多数人——教师、家长、决策者——对教育机构是什么样的有着强烈的、基于经验和记忆的想法。这是我们作为客户的要求，也是我们作为家长的期望，作为一名教师，我们也在这方面如鱼得水。尽管如此，让我们来问一个有趣的问题：我们的孩子每天在他们祖父母和曾祖父母学习的同一栋楼里呆8-9个小时，而大多数成年人每天都在那里度过的办公楼和工厂大楼，与过去几十年不再有感激之情，这真的好吗？

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Metszet Arts and Humanities-Visual Arts and Performing Arts

CiteScore

0.10

自引率

0.00%

发文量