Evolution of the building-machine hybrid on the example of historical oast houses

Abstract

Hybrid buildings are not a modern invention. In the case of certain types of buildings in historical production facilities, a degree of inseparable fusion of static buildings and dynamic mechanics can be detected. This goes far beyond the multifunctional use of a room and also includes constructional and architectural design to the same extent. They are not simply rooms or buildings in which machines for the production of an item or a product are installed, but the room, or the building, itself, is the “machine”, or at least an essential part of it. Or is the machine the building? This relationship will be explained using the example of historical oast houses. For this type of building, architectural development from an integrated yet barely perceptible component to a free-standing solitary building can be demonstrated over a period of around 80 years. It is not clear which part is the building and which is the production technology. These two main components have become an indissoluble unit, making the oast house a real hybrid. A hibrid épületek nem a jelen kor találmányai. A történeti gyártólétesítmények egyes épülettípusainál az épület és a gépek már-már feloldhatatlan egymásba fonódása figyelhető meg. Ez a jelenség jelentősen túlmutat a többcélú helyiségeken, és egyaránt jellemző a szerkezeti és az építészeti kialakításra is. Itt már nem olyan épületekről beszélhetünk, amelyekben gépek vannak felállítva, hanem maga az épület válik a „géppé“, illetve annak szétválaszthatatlan részévé. Vagy a gép maga az épület is egyben? A fenti összefüggés bemutatása a történeti aszalók példáján keresztül történik. Közel 80 év leforgása alatt az épületben korábban alig látható berendezés szabadon álló épületté fejlődik, amelyben már-már meghatározhatatlan, hogy melyik rész tartozik még magához az épülethez és melyik rész már a gyártástechnika. A két fő komponens szétválaszthatatlan egységet alkot, vagyis az aszaló igazi hibriddé fejlődik. Hybride Gebäude sind keine Erfindung der Neuzeit. Bei bestimmten Bautypen historischer Produktionsstätten ist eine Größenordnung der Durchdringung von statischem Gebäude und dynamischer Mechanik festzustellen, die nicht aufzulösen ist. Dies geht weit über die multifunktionale Nutzung eines Raumes hinaus, und umfasst in gleichem Maße auch die Konstruktion und architektonische Gestaltung. Es sind keine Räume, oder Gebäude in denen Maschinen zur Produktion eines Gegenstandes oder einer Ware aufgestellt werden, sondern der Raum, oder das Gebäude selbst ist die „Maschine“, oder zumindest ein wesentlicher Teil von dieser. Oder ist die Maschine das Gebäude? Am Beispiel historischer Darren soll dieser Zusammenhang erläutert werden. Für diesen Gebäudetyp kann in einem Zeitraum von etwa 80 Jahren eine architektonische Entwicklung vom visuell kaum wahrnehmbaren und integrierten Bauteil zum freistehenden Solitär nachgewiesen werden. Dabei ist nicht eindeutig festzustellen, welcher Teil das Gebäude ist, und welcher die Produktionstechnik. Aus den beiden Hauptkomponenten ist eine unauflösbare Einheit geworden, womit die Darre zum echten Hybrid wird.