Építészettörténet és építészeti tervezés

Abstract

A ket vilaghaboru kozotti magyar epiteszeti kozelet egyik legnagyobb hatasu esemenye az 1930-ban Budapesten rendezett XII. Nemzetkozi Epiteszkongresszus volt. A kongresszus programjahoz kapcsolodoan a Műcsarnokban nemzetkozi tervkiallitast, a Műegyetemen pedig hallgatoi tervekből keszult kiallitast rendeztek. Ez utobbinak erthető modon eltorpul a sajtobeli visszhangja a masikhoz kepest, az Epiteszettorteneti es Műemleki Tanszek rajztaranak feldolgozasakor azonban egy olyan osszefuggő tablosorozat kerult elő, amelynek egyseges, ot nyelven feliratozott grafikaja es keltezesei is arra utalnak, hogy a Műegyetem kiallitasi anyagahoz tartozhatott. A tablokra kasirozott epiteszettorteneti rajzok bizonyithatjak, es ekkeppen majdhogynem az egyeduli bizonyitekai, hogy a Műegyetemen a tervezesoktatas mellett mas targycsoportok, igy az epiteszettortenet is bemutatasra kerult. A tablok fontos adalekot szolgaltatnak az epiteszettortenet oktatasanak ket vilaghaboru kozotti valtozasairol, a kongresszus es a kiallitasok sajtoba leszűrődott visszhangja pedig a 19. szazadban meg egysegben levő epiteszeti tervezes es epiteszettortenet tovabbelő viszonyara utalnak.