The Súl′ov-Hradná II: Military deposit of Lusatian culture from Western Slovakia

Abstract

The Final Bronze Age (ca. 1080–725 BC) in the Western Carpathians is characterized by increased cross-cultural militarization, which culminated in the collapse horizon era in Ha C1a. Here, the Lusatian culture introduced a series of investments in defensive infrastructure in the Ha A2–B1 period, many of which were maintained and reinforced over the following centuries. Spectacular finds of deposited weapons, including bronze swords (Komjatná, Martinček, Liptovské Sliače), which are rarely found in graves of that time, are known from the Váh river valley. The Final Bronze Age hoard of Súľov-Hradná II, Bytča dist. (Ha B1; 1080–960 BC), newly represents a multi-typic find of 9 bronze swords (reine Schwerthort) and magnificently illustrates the recurring codified behaviour of votive weapon deposition in the aquatic and mountain environment of the Western Carpathians. As the Old Germanic toponym of Žibrid hill (867 m; germ. Sivrit/Sieg-fried = victorious peace) suggests, the knowledge of the deposition event may have survived to the present day, and it recalls the old Celto-Germanic rule of sacrificing the weapons of the defeated party, and provides a powerful addition to the understanding some characteristic and strikingly recurring patterns in the bronze archaeological record in Central Europe.A késő bronzkort (kb. Kr. e. 1080–725) a Nyugati-Kárpátokban a kultúrák közötti fegyveres konfliktusok jellemzik, amelyek a bronzkort követő Ha C1a periódusban érik el a csúcspontjukat. A Lausitz-kultúra Ha A2–B1 fázisában építik ki azt a védelmi infrastruktúrát, melynek részeit a következő évszázadokban is megtartják és megerősítik. Ebből az időszakból származnak a Vág völgyéből előkerült, fegyvereket – többek között a korabeli sírokban csak elvétve előforduló bronz kardokat – tartalmazó kincsleletek, fegyverdepók (Komjatná, Martinček, Liptovské Sliače). A késő bronzkori Súľov-Hradná II (Bytča körzet) lelőhelyről (Kr. e. 1080–960) egy 9 bronzkardból álló lelet (reine Schwerthort) került elő, amely ismételten illusztrálja a Nyugati-Kárpátok vizes és hegyi környezetében jellemző, rendszeres, votív fegyverdeponálási szokást. Amint azt a Žibrid-hegy (867 m t.f.m.; germán Sivrit/Sieg-fried = győzelem-béke) ógermán eredetű neve is jelzi, a deponálási szokás ismerete a mai napig megőrződhetett a terület toponímiájában. A legyőzött fél fegyvereinek ősi kelta–germán feláldozási szokása fontos adalékot jelent a közép-európai bronzkor néhány ismétlődő jelenségének megértésében.Neskorá doba bronzová (ca. 1080–725 pr. Kr.) je v Západných Karpatoch charakteristická zvýšenou medzikultúrnou militarizáciou, ktorá vyvrcholila érou zánikového horizontu v Ha C1a. Lužická kultúra tu v období Ha A2–B1 zaviedla sériu investícií do obrannej infraštruktúry, z ktorých mnohé boli udržiavané a zosilnené počas nasledujúcich storočí. Práve z tohto obdobia sú z údolia rieky Váh známe veľkolepé nálezy deponovaných zbraní vrátane bronzových mečov (Komjatná, Martinček, Liptovské Sliače), ktoré sa v hroboch tej doby vyskytujú zriedkavo. Neskorobronzové depozitum Súľov-Hradná II, okr. Bytča (1080–960 pr. Kr.) novo reprezentuje homogénny nález 9 bronzových mečov (reine Schwerthort) a ilustruje opakujúce sa kodifikované správanie votívneho ukladania zbraní vo vodnom a vysokohorskom prostredí Západných Karpát. Ako uvádza aj starogermánske toponymum vrchu Žibrid (867 m; germ. Sivrit/Sieg-fried = víťazný mier), znalosť udalosti deponovania mohla pretrvať až do súčasnosti, a pripomína staré keltsko-germánske pravidlo obetovania zbraní porazenej strany, a poskytuje silný doplnok v pochopení niektorých charakteristických a nápadne sa opakujúcich vzorcov v archeologickom zázname bronzu v strednej Európe.