Rebay-Salisbury, Katharina – Pany-Kucera, Doris (eds): Ages and Abilities: The Stages of Childhood and their Social Recognition in Prehistoric Europe and Beyond

Abstract

A 2020 őszén Katharina Rebay-Salisbury és Doris Pany-Kucera szerkesztésében megjelent kötet a késő újkőkortól a római korig tekinti át a gyermekkor különböző fejlődési szakaszaira adott társadalmi válaszokat Közép-Európa és a Mediterráneum területén. Mielőtt bemutatnánk a könyvet, talán nem haszontalan egy rövid kitérőt tenni a gyermekek régészeti kutatását illetően, amely mostanában, részben e kiadványnak is köszönhetően, a magyar régészetnek egyre inkább részévé válik. Az angolszász kutatásban a gyermekkor régészete jelenleg virágkorát éli, ugyanakkor már több mint 30 éves kutatási hagyományra tekint vissza.1 Fő küldetése, hogy az egykor élt gyermekeket helyezze vizsgálatai fókuszába, a rájuk vonatkozó források kutatását a felnőttekével egyenrangúvá tegye. Ez a megközelítés a női, anyai szerepek „felfedezésével”, a gender kutatással részben párhuzamos, részben abból nőtt ki. Tágabb értelemben a gyermekek kutatása, mint a biológiai ritmus által meghatározott identitás, az identitásrégészet része (erről a kutatási irányzatról magyar nyelvű összefoglalót2 olvashatunk az Archaeologiai Értesítő korábbi számában). A magyar őskorkutatásban a nemi szerepek3 és az egykor élt gyermekek modern szempontú vizsgálata egyaránt a közelmúltban indult el, ugyanakkor különösen ígéretesek azok az esettanulmányok, amelyekben az egykori gyermekek tárgyak készítőjeként, azaz aktív cselekvőként jelennek meg.4 Fontos ugyanis, hogy a gyermekkor régészete nem szorítkozik, nem szorítkozhat a sírok vizsgálatára, mivel a gyermekek eltemetésének módja, mellékeleteik elsősorban a felnőttek közösségének a legfiatalabbakhoz, a gyerekek elvesztéséhez való viszonyát tárja fel.5 Természetesen a gyereksírok ennek ellenére az egyik leggazdagabb és legfontosabb forrásanyagot jelentik a gyermekkor kutatásában, amely a modern természettudományos vizsgálatoknak köszönhetően nemcsak a fiatalon elhunytak betegségeiről vagy nemükről, de életmódjukról (pl. táplálkozásukról) is információval szolgálhatnak. Emellett azonban a tárgyi, valamint – amennyiben rendelkezésre állnak – írott és képi források bevonása elengedhetetlen a gyermekkor kutatásába. Ezeknek a szempontoknak az érvényesítésére törekszik a 2007-ben Oxfordban a gyermekkor múltbeli történetének megismerésére létrejött társaság (The Society for the Study of Child­ hood in the Past [SSCIP]).6 Az éves konferenciákon és folyóiraton kívül az elmúlt 10 évben kilenc kötetetben tették közzé eredményeiket, monográfiasorozatuk 9. tagja az ismertetésem tárgyául szolgáló kiadvány. Míg a korábbi kötetetek elsőrsorban Nyugat-Európa és a Mediterráneum területén élt gyermekek életére koncentráltak, a legutóbbi, 8. kötettől megjelentek közép-európai témájú tanulmányok, elsősorban a nagy sírszámú, kora bronzkori ausztriai temetők elemzésének köszönhetően.7 Ez utóbbi gazdag forrásanyag az egyik alapja az Ausztriá-