A hidromorf bélyegek megjelenése a hazai genetikus talajosztályozási rendszer útmutatóiban

Abstract

A talajokban az időszakos víztelítettség okozta reduktív körülmények következtében jellegzetes morfológiai tulajdonságok alakulnak ki. A talajban található szerves és szervetlen anyagok redukciójának folyamatát glejesedésnek hívjuk. A glejesedés során a mikroorganizmusok tevékenysége következtében a vas(III)-, és mangán(III, IV)-ionok is redukálódnak, és oldatba kerülnek, ezáltal a talajban vándorolni képesek (SZABÓ, 2008). A redukált vas(II)-ionok jelenléte miatt a talaj szürke színűvé válik. Levegővel találkozva a vasés mangán-ionok oxidálódnak (SZABÓ, 2008), ami vörös, illetve kékes-fekete kiválások formájában jelenik meg (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1987). Az időszakosan átszellőzött rétegek, ahol oxidáció és redukció is történik, tarkázottságot mutatnak. A tarkázottság morfológiája a víztelítettség kialakulásától függően kétféle lehet, így megkülönböztetjük a talajvízés a pangóvízglejt (más néven pszeudoglejt). Az időszakos víztelítettség a reduktív és oxidatív körülmények váltakozását okozza, ami időről-időre a redukált vasés mangánionok talajszelvényben való mozgását, majd oxidált formában történő kicsapódását segíti elő. Ennek következtében a talajban a vasés mangántartalmú kiválások akár kemény konkréciók formájában is előfordulhatnak (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1987). Az időszakos vízhatás okozta, elsősorban a vasés mangánionok oxidációjához és redukciójához kapcsolódó morfológiai bélyegeket, esetleg a redukció következtében képződő anyagokat (pl. vivianit) hívjuk hidromorf bélyegeknek. A hazai genetikus talajosztályozásban azokat a talajokat, melyek kialakulásában a többletvíz hatása játszotta a döntő szerepet, azonális, vagy hidromorf talajoknak hívjuk (STEFANOVITS, 1999). A hidromorf talajok közé soroljuk a szikes és a réti talajokat, továbbá a láptalajokat, illetve a mocsári és ártéri erdők talajai főtípusokat. A négy főtípus közül a láptalajok állandó, míg a többi talaj