Adatok az Arabis nemorensis (Cruciferae) hazai elterjedéséhez

Q3 Agricultural and Biological Sciences

Kitaibelia Pub Date : 2018-07-01 DOI:10.17542/kit.23.155

Lajos Somlyay

{"title":"Adatok az Arabis nemorensis (Cruciferae) hazai elterjedéséhez","authors":"Lajos Somlyay","doi":"10.17542/kit.23.155","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Az A. nemorensis a magyar flóra hiányosan ismert tagja, szórványos és zömmel bizonytalan adatokkal az ország területéről. Hazai lelőhelyeinek legteljesebb listája Soó szinopszisában jelent meg 1968-ban. Azóta csak néhány adatát publikálták. Jelen dolgozat a magyar herbáriumokban lévő anyagok revíziójának tükrében értékeli a faj hazai irodalmi adatait. Néhány irodalmi adat (Baja, Ercsi, Lesenceistvánd, Miskolc, Nagykanizsa, Szigetújfalu) bizonyító példánya előkerült. Egyes esetekben a föltételezhető bizonyító példány A. hirsuta-nak vagy A. sagittata-nak bizonyult, így a vonatkozó irodalmi adatok tévesnek tekinthetők (Balatonmáriafürdő-alsó, Gyenesdiás, Kőszeg, Vasboldogasszony, Zalaújlak). Ugyanakkor az A. nemorensis-nek publikálatlan vagy tévesen határozott példányait is azonosítottam, így a fajnak új előfordulásaira derült fény a Bükk hegységből (Eger, Kács), a Bakonyból (Márkó), a Balaton nyugati térségéből (Hahót, Hévíz, Keszthely-Fenékpuszta, Nyirád, Tapolca) és az Alföldről (Csákvár, Debrecen, Egeralja, Fertőd-Eszterháza, Kiskőrös, Lébény, Ócsa, Sárszentmihály, Szigetszentmiklós). Ezek alapján a faj újnak bizonyult a Dunántúli-középhegységre (Bakonyicum) és a Tiszántúlra, utóbbin belül a Nyírségense flórajárásra. A Növénytár herbáriumában néhány, a történelmi Magyarország területéről származó A. nemorensis példányt is revideáltam. A faj egykori előfordulása Torja mellett (ma: Turia község Romániában) két példánnyal is bizonyított (Schur, 1853, A. gerardi néven; Jávorka & Keller, 1943, A. hirsuta néven). Egy másik példány, amelyet Kovács Ferenc gyűjtött 1879-ben Óbecse (ma: Bečej Szerbiában) mellett, és A. glastifolia-ként cédulázott, szintén A. nemorensis-nek bizonyult. Miután Schneller Futak mellől származó irodalmi adatának (1858) azonossága bizonytalan, jelenleg Kovács példánya a faj egyetlen ismert, bár történeti értékű adata a Vajdaság területéről. A ma Ausztriához tartozó Őrvidéken, Pomogy (Pamhagen, Burgenland) közelében Lengyel Géza gyűjtötte a növényt 1910-ben (a másik példányán szereplő 1919-es dátum kérdéses), amelyet A. sagittata néven cédulázott. Történetileg valószínűleg ez az A. nemorensis első adata az Őrvidék területéről.","PeriodicalId":34861,"journal":{"name":"Kitaibelia","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2018-07-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Kitaibelia","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.17542/kit.23.155","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"Q3","JCRName":"Agricultural and Biological Sciences","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

Az A. nemorensis a magyar flóra hiányosan ismert tagja, szórványos és zömmel bizonytalan adatokkal az ország területéről. Hazai lelőhelyeinek legteljesebb listája Soó szinopszisában jelent meg 1968-ban. Azóta csak néhány adatát publikálták. Jelen dolgozat a magyar herbáriumokban lévő anyagok revíziójának tükrében értékeli a faj hazai irodalmi adatait. Néhány irodalmi adat (Baja, Ercsi, Lesenceistvánd, Miskolc, Nagykanizsa, Szigetújfalu) bizonyító példánya előkerült. Egyes esetekben a föltételezhető bizonyító példány A. hirsuta-nak vagy A. sagittata-nak bizonyult, így a vonatkozó irodalmi adatok tévesnek tekinthetők (Balatonmáriafürdő-alsó, Gyenesdiás, Kőszeg, Vasboldogasszony, Zalaújlak). Ugyanakkor az A. nemorensis-nek publikálatlan vagy tévesen határozott példányait is azonosítottam, így a fajnak új előfordulásaira derült fény a Bükk hegységből (Eger, Kács), a Bakonyból (Márkó), a Balaton nyugati térségéből (Hahót, Hévíz, Keszthely-Fenékpuszta, Nyirád, Tapolca) és az Alföldről (Csákvár, Debrecen, Egeralja, Fertőd-Eszterháza, Kiskőrös, Lébény, Ócsa, Sárszentmihály, Szigetszentmiklós). Ezek alapján a faj újnak bizonyult a Dunántúli-középhegységre (Bakonyicum) és a Tiszántúlra, utóbbin belül a Nyírségense flórajárásra. A Növénytár herbáriumában néhány, a történelmi Magyarország területéről származó A. nemorensis példányt is revideáltam. A faj egykori előfordulása Torja mellett (ma: Turia község Romániában) két példánnyal is bizonyított (Schur, 1853, A. gerardi néven; Jávorka & Keller, 1943, A. hirsuta néven). Egy másik példány, amelyet Kovács Ferenc gyűjtött 1879-ben Óbecse (ma: Bečej Szerbiában) mellett, és A. glastifolia-ként cédulázott, szintén A. nemorensis-nek bizonyult. Miután Schneller Futak mellől származó irodalmi adatának (1858) azonossága bizonytalan, jelenleg Kovács példánya a faj egyetlen ismert, bár történeti értékű adata a Vajdaság területéről. A ma Ausztriához tartozó Őrvidéken, Pomogy (Pamhagen, Burgenland) közelében Lengyel Géza gyűjtötte a növényt 1910-ben (a másik példányán szereplő 1919-es dátum kérdéses), amelyet A. sagittata néven cédulázott. Történetileg valószínűleg ez az A. nemorensis első adata az Őrvidék területéről.

查看原文本刊更多论文

大白菜（十字花科）国内分布资料

A。Nemorensis是匈牙利植物群中一个鲜为人知的成员，来自该国领土的数据零散且基本上不确定。最完整的匈牙利遗址列表于1968年发表在Soó的简介中。从那时起，他的一些数据才被公布。本文根据匈牙利草药库资料的修订，对该物种的匈牙利文献资料进行了评价。已经发现了一些文学资料的证明副本（Baja、Ercsi、Lesenceistvánd、Miskolc、Nagykanissa、Szigetújfalu）。在某些情况下，推定的证明副本是A。hirsuta或A。它被发现是射手座，因此相关的文书数据可能被认为是不正确的（Balatonmáriafürdõalsó、Gyenesdiás、Kõszeg、Vasboldogasszony、Zalaújlak）。同时，A。我还发现了未发表或确定错误的nemorensis标本，因此在Bükk山脉（Eger，Kács）、Bakony山脉（Márkó）、，来自巴拉顿湖西部地区（Hahót、Hévíz、Kesztely Fenékpuszta、Nyirád、Tapolca）和大平原（Csákvar、Debrecen、Egeralja、Fertõd-Eszterháza、Kiskõrös、Lébény、Os csa、sárszentmihály、Szigetszentrmiklós）。根据这些发现，该物种被证明是Transdanubian Central Mountains（Bakonycum）和Tiszántúl的新物种，后者是Nyírségense植物群的新物种。在植物图书馆的植物标本室里，一些A。我还查看了一个nemorensis标本。除了Torja（今天罗马尼亚的Turia村），该物种还被发现有两个标本（Schur，1853年，名为A.gerardi；Jávorka和Keller，1943年，名是A.hirsuta）。Ferenc Kovács于1879年采集的另一个标本，紧挨着Öbecse（今天塞尔维亚的Bečej）和A。标记为glastifolia，也称为A。它被证明是nemorensis。由于Schneller从Futak（1858）获得的文学数据的身份尚不确定，Kovács的复制品是伏伊伏丁那唯一已知的、尽管具有历史价值的物种数据。Géza Lengyel于1910年（另一份副本上的1919年日期值得怀疑）在Pology附近的奥地利（Pamhagen，Burgenland）收藏了这种植物。它被标记为射手座。从历史上看，它可能是“A”来自嘉德县的Nemorensis的第一批数据。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊