Magyar alanynemesítés története és eredményei

Abstract

A filoxéra (Dactulosphaira vitifoliae (Fitch) európai megjelenése (1860) és pusztítása után több védekezési mód kipróbálása után az oltványkészítés vált a védekezés leghatékonyabb módszerévé. Ettő1 az időtől kezdve az alanyfajták használata a kötött talajú szőlők­ben nélkülözhetetlenné vált. Az alanyfajták használata es nemesítése az 1800-as évek végen Franciaországban (Millardet, Gaset, Courdec, Ganzin Pougnet, stb.), majd Olaszországban (Ruggeri, Paulsen stb.) kezdődött el. A múlt évszázad végen kezdődött hazánkban az alanynemesítés. Több szakember foglalkozott új alanyfajták előállításával. Ezek között Teleki Zsigmond pécsi szőlősgazda munkássága emelkedik ki, aki olyan alanyfajtákat állított elő, mint a Teleki 5C, a Teleki-Kober 5BB, a Teleki-Kober 125AA, a Teleki-Fuhr S.0.4 es a Teleki 10A. A Teleki hibridek a világ szőlőtermesztő országainak nagy részében megtálalhatók, előállításuk után száz év múlva világfajtákká váltak. Az 1970-es években Keszthelyen az Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékén Bakonyi Károly es munkatársai foglalkoznak új alany­fajta előállításával es szelektálásával. Munkájuk során több értékes klónt és új fajtát állítottak elő. A hibridek közül a Georgikon 28 alany­fajta erős növekedésével, nagy szárazság- es mésztűrésével tűnik ki. Magyarországon szabadalmi oltalomba részesítették es elkezdődött a felhasználása. Franciaországban a Richter cég szaporítja. Németországban a Geisenheimi Szőlészeti Kutató Intézet 2002-ben országos kísérletbe állította. Keszthelyen az alanynemesítést tovább folytatják, számos kiváló tulajdonsággal rendelkező hibridet értékelnek, amelyek közül néhányat (Georgikon 103, a Georgikon 59-et stb.) fajtaminősítésre bejelentenek.