A tiszta ész kritikájának korai recepciója

Abstract

A tiszta ész kritikájának első és második kiadása között hat év telt el, és én ebben az áttekintésben még hét–nyolc évvel tovább is fogok menni. De kezdjük így: a 18. század nyolcvanas évei alapvető változást hoztak nemcsak a német, de az egyetemes filozófia történetében is. (Niklas Luhmann azt mondta – az etika kapcsán – hogy a nagy innovációkra az újkorban mindig a század nyolcvanas éveiben kerül sor; lásd Luhmann 1990.) A mű második kiadásához írt előszóban Kant maga is a „gondolkodási mód forradalmáról” beszél. (A magyar fordítás a „forradalom” szó helyett többnyire a „fordulatot” használja, lásd Kant 2009. 29.) Azt szeretném állítani, hogy a gondolkodási mód forradalma ebben a másfél évtizedben játszódott le, és nem is A tiszta ész kritikája maga, hanem egy egész filozófiai diskurzus vitte végbe. De először tekintsük a mű megszületését.