egyház luxusellenessége a korai kereszténységben

Abstract

A középkori luxusellenes prédikációk a Szentíráson és az ókereszténység, valamint a kora-középkor teológiai művein alapultak. A kiindulópontot a Biblia a világi javak elutasításáról szóló tanítása, és a tisztaságra (szüzesség), szegénységre, mértékletességre vonatkozó előírásai jelentették. A test és a lélek szétválasztása a keresztény tanítás sajátossága. A dualista felfogás a test kívánságainak minél teljesebb megtagadását, egyfajta aszketikus életmódot javasolt az üdvözülés érdekében: a testtel szemben a lélek felmagasztalását. Az ókeresztény írásokban a szüzesség dicséretét és a luxus elítélését találjuk meg. A patrisztikus kor művei elsősorban a hölgyek istenfélő életéhez, tisztaságuk és ártatlanságuk megőrzéséhez adtak útmutatót. A mindennapi ember a külső jegyekből vonta le következtetéseit. Meghatározott sémái voltak az életszentség vagy a penitencia igazolására. A díszes ruhák, az ékszerek, az arc- és hajfestés, egyszóval a női cicoma nem az erényeket, nem a lélek tisztaságát, hanem a bűnöket mutatja, ezért ellentétes az erkölcsösséggel, a szeméremmel, a krisztusi hittel.