Window to the Past

Abstract

fejlesztett ki a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma számára az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI). Az állványon álló, turistatávcsőhöz hasonlóan körbeforgatható nézőkében a jelen romjainak a helyén a számítógéppel rekonstruált ókori épületek jelennek meg. Régi és máig eldöntetlen vita a régészek és az építészek körében, hogy miképpen szabad bemutathatóvá tenni a romok alapján elképzelt épületeket. A festmény, a vitrinbe zárt makett vagy a képernyőn bemutatott számítógépes animáció elszakad a helyszíntől. Más a lépték, más a perspektíva. Újjáépíteni? Vannak országok, ahol ehhez a drága és szakmailag kockázatos vállalkozáshoz nyúlnak, ám a hitelesség nemigen garantálható. Hol vannak már az eredeti anyagok és technológiák? Egy elrontott rekonstrukció elfedi az értéket, a megmaradt eredeti romokat is. A szakmai körökben sokat vitatott 1964-es Velencei Charta meg is tiltja a feltételezéseken alapuló újjáépítést. Az igény viszont óriási, a rommezőket felkereső turisták tömegeit nem elégítik ki a térdig érő falak, azok alapján nem tudják elképzelni az egykori épületeket, a hajdani várost. A SZTAKI lényegében a virtuális valóság eszközeit használta fel, beépítve azokat a Szentendrei úti romparkban felállított készülékekbe. Így a látogatónak elég, ha az ókori maradványok közt sétálva megáll a legalkalmasabb helyeken telepített kronoszkópok valamelyike előtt és belenéz. A teleszkópos oszlopon álló nézőkével, akár egy periszkóppal, vízszintes irányban körbe is pásztázhat, megszemlélve mindent, ami számára érdekes. A látvány szavakkal elég nehezen megfogalmazható. A látott háromdimenziós hatású képen keveredik a múlt a jelennel, az elképzelés a valósággal. A kép egyik része „eredeti”: a romkerti környezet, utak, fák. A fontosabb falmaradványok, alapok helyén azonban ott állnak a számítógéppel lemodellezett kétezer éves épületek. A valószerűséget erősíti, hogy a képen ugyanúgy borús az idő vagy ugyanolyan irányban süt a nap, mint a képen kívül, a valóságban, a virtuális épületek árnyékot vetnek egymásra és a környezetre. Ez azért fontos, mert a néző mindezt együtt látja, a virtuális kép ugyanis a látóterének csak a közepét foglalja el, lefelé és oldalirányban szabadon kilát a burkolat mellett. A valóság tehát folytatódik a virtuális képen, csak a rekonstruált épületekkel „kibővítve”. A fejlesztésre a lehetőséget a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázata adta, melyen a SZTAKI az amerikai Silicon Graphics magyarországi képviseletével együtt indult és nyert. A Silicon Computers Kft. „hagyományos” virtuális rekonstruálásokat valósít meg, egy elsötétített vetítőteremben a budai Vár és az Andrássy út régi korszakaiba repíti vissza a nézőt 3D szemüvegek segítségével. Aquincumban valami más hiányzott: az eredeti helyükön, a romokon bemutatni az épületeket. A múzeum vezetése első lépésben két múltbalátó felállítását határozta el. Az egyiket a régi múzeumi főépület mellé, ahonnan jó rálátás esik a valamikori nagy közfürdőre, az egykori római piacra és a mellette lévő iparosházakra, a másikat a szabadtéri színpad mellé, ahonnan a manapság időszakos kiállításnak helyet adó nagy lakóház és a Mithras-szentély melletti hosszú ház rekonstrukciója mutatható be. Az épületmodellek fotorealisztikusak, falazataik, tetőszerkezeteik, nyílászáróik a maradványoknak és a kor építészeti stílusának megfelelően, a mai tudásunk szerinti pontossággal idézik az eredeti építményeket. Maga a kronoszkóp egy fémcsővázas, robusztus, rongálásálló kivitelű eszköz. Mivel tavasztól őszig, a múzeum október végi zárásáig a szabad ég alatt áll, különleges igénybevételeket kell elviselnie. A nemesacél burkolat hermetikusan zár a nedvesség ellen, a tűző nyári napon automatikusan bekapcsol a beépített hűtőrendszer. A lényeg, a videokép-megjelenítő egység a formailag római sisakot idéző fejrészben van, amelybe két betekintő nyílás üvegén keresztül kukucskálhatunk. A fejrész magassága telesz-