Idősgondozás jelentése az egyháziasan vallásos és a nem vallásos szendvicsgeneráció narratíváiban

Abstract

A szendvicsgeneráció kifejezés alatt a középkorú felnőtteket értjük, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk idős családtagjaikról és a még velük élő gyermekeikről. E túlterhelt helyzet felkeltette érdeklődésünket, különösen is az idősebb, segítségre szoruló generációval való kapcsolatra fókuszálva. Egy olyan összehasonlító mikroszociológiai vizsgálatot végeztünk el, amelyben megkérdeztük az egyháziasan vallásos és a nem vallásos szendvicsgeneráció tagjainak feladatait, szülők ápolására vonatkozó döntéseik narratíváit. Az érdekelt minket, hogy milyen hasonlóságok és különbségek vannak a két csoport elbeszélésmódja között. Elemzésünkben három kutatási kérdésre kísérelünk meg választ adni. 1) Hogyan jelenik meg az elbeszélésekben a „segítés” szó mint a gondoskodás előszobája? 2) Mi jellemzi a vallásos 3) és a nem vallásos szendvicsgeneráció viszonyát a segítségnyújtáshoz/gondoskodáshoz? Összességében a vallásos emberek érzelmileg megterhelőbbnek, több és hosszasabb dilemmákat okozó kérdésként élik meg idős szüleik segítését. Folytonos önmonitorozással élnek segítő szerepük minőségével kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan azt látjuk, hogy a nem vallásos emberek esetében a jövőre vonatkozó gondozási-ápolási terv kialakítása kap nagyobb jelentőséget. Fontos hangsúlyozni, hogy nem abban áll a segítő szerep különbsége az általunk vizsgált két csoport esetében, hogy valamelyik csoport elhanyagolná időseit.