Az élettársi kapcsolatban élők típusai az új évezredben

Abstract

A párkapcsolatok évtizedek óta tartó átalakulásának fontos eleme az élettársi kapcsolatok térhódítása, melynek során nőtt a házasságkötés nélkül együtt élők családi élethelyzetének, életútjának és várakozásainak változatossága, mely szükségessé teszi a differenciált megközelítést. Az elemzés célja az élettársi kapcsolatban élő 22–69 éves népesség típusainak azonosítása, változásuknak és társadalmi jellemzőiknek vizsgálata az Életünk fordulópontjai adatfelvétel első (2001) és ötödik (2016/17) hullámának adatai alapján. A típusalkotás szempontjai közé a párkapcsolati elköteleződés és a házasság megítélése mellett – a hazai jellegzetességek figyelembe vételének igénye miatt – a családi életút főbb jellemzőit is bevontuk. Látens osztályelemzés segítségével négy típust azonosítottunk: próbaházasság, házasság alternatívája, mozaikcsalád és házasság utáni együttélés. A próbaházasságban élők esetében az együttélés a házassági folyamat részének tekinthető, valamint ők a legfiatalabb, a leginkább házasságpárti és a legelőnyösebb társadalmi helyzetű csoport. Az arányuk nem változott. A házasság alternatívájaként együtt élők aránya jelentősen nőtt és társadalmi-gazdasági hátrányok is jellemzik őket. A mozaikcsalád típusban élőknek nem ez az első párkapcsolatuk, gyakran van nem közös gyermekük. A házasság utáni, inkább a középkorúakra és idősekre jellemző tartós együttélések aránya csökkent. Nem találtunk olyan, a nemzetközi szakirodalomban megjelenő csoportokat, akik elutasítják a házasságot, akiket rossz anyagi helyzetük gátol a házasságkötésben, vagy akik csak rövid, elköteleződéstől mentes együttélésként tekintenek az élettársi kapcsolatukra.