{"title":"Bevétel elszámolás a magyar nemzeti és a nemzetközi számviteli szabályozásban","authors":"Judit Füredi-Fülöp , Mária Várkonyiné Juhász ","doi":"10.58423/2786-6742/2023-3-328-337","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A korábban hatályos magyar számviteli szabályok alapján – különösen az építő ipari cégek esetében – gondot okozott az, hogy a több üzleti évet érintő kivitelezési szerződésekkel kapcsolatosan felmerült költségekhez nem lehetett hozzárendelni az arányosan arra jutó árbevételt, és így a szerződés teljesítésével elért eredmény sem a teljesítés időszakában, hanem azt követően kerülhetett csak elszámolásra. A magyar jog szerződésre vonatkozó előírása diszpozitív, a szerződéses szabadság alapján elképzelhető, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy lényegében valós teljesítés nélkül számolnak el árbevételt, ugyanakkor a magyar számviteli törvényben (a továbbiakban: Sztv.) nincs árbevétel definíció, csupán tételes felsorolás, elsősorban számlázásra épülő bevétel-elszámolási szabályok. Ezek együttesen bizonytalanságot okoztak a több üzleti évet átfogóan teljesített szerződésekkel kapcsolatos bevételek és költségek, ráfordítások számviteli elszámolásában.
 A Sztv. 2020. január 1-ével bevezette a „szerződés elszámolási egységére” vonatkozó elszámolási elveket. Ezzel az éven átnyúló, egyedi megrendelések alapján készülő termékekre, szolgáltatásokra az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard szabályrendszerére emlékeztető előírások váltak kötelezővé. A projekt elszámolások új szabályai alapján a teljesítés fok arányában kell elszámolni az árbevételt az összemérés elvének alkalmazásával. A szabályozás változás által bevezetett új fogalom a számviteli törvényben a szerződés elszámolási egysége, amely kizárólag akkor alkalmazható, ha a vevő meghatározhatja a termék vagy szolgáltatás jellemzőit. Ezen lépéssel azonban nem valósult meg a magyar számviteli szabályozás teljes harmonizációja az IFRS bevétel elszámolási szabályaihoz, hiszen az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard mind a termék, mind a szolgáltatás értékesítési bevételének elszámolása időpontjait eltérően szabályozza, mint a számviteli törvény. Ezek az eltérések jelentős számszaki eltérésként mutatkozhatnak a pénzügyi kimutatásokban, mind az eredményt, mind a vagyon értékét illetően. A cikk a hazai és nemzetközi számviteli standardok szerinti jövedelemelszámolás metszéspontjait vizsgálja Magyarországon. A nemzeti és nemzetközi szabványokat figyelembe véve a cikkben számos javaslat szerepel az építési szerződések bevételelszámolásának harmonizálásához.","PeriodicalId":491106,"journal":{"name":"Acta Academiae Beregsasiensis Economics","volume":"21 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2023-09-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Acta Academiae Beregsasiensis Economics","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.58423/2786-6742/2023-3-328-337","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
A korábban hatályos magyar számviteli szabályok alapján – különösen az építő ipari cégek esetében – gondot okozott az, hogy a több üzleti évet érintő kivitelezési szerződésekkel kapcsolatosan felmerült költségekhez nem lehetett hozzárendelni az arányosan arra jutó árbevételt, és így a szerződés teljesítésével elért eredmény sem a teljesítés időszakában, hanem azt követően kerülhetett csak elszámolásra. A magyar jog szerződésre vonatkozó előírása diszpozitív, a szerződéses szabadság alapján elképzelhető, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy lényegében valós teljesítés nélkül számolnak el árbevételt, ugyanakkor a magyar számviteli törvényben (a továbbiakban: Sztv.) nincs árbevétel definíció, csupán tételes felsorolás, elsősorban számlázásra épülő bevétel-elszámolási szabályok. Ezek együttesen bizonytalanságot okoztak a több üzleti évet átfogóan teljesített szerződésekkel kapcsolatos bevételek és költségek, ráfordítások számviteli elszámolásában.
A Sztv. 2020. január 1-ével bevezette a „szerződés elszámolási egységére” vonatkozó elszámolási elveket. Ezzel az éven átnyúló, egyedi megrendelések alapján készülő termékekre, szolgáltatásokra az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard szabályrendszerére emlékeztető előírások váltak kötelezővé. A projekt elszámolások új szabályai alapján a teljesítés fok arányában kell elszámolni az árbevételt az összemérés elvének alkalmazásával. A szabályozás változás által bevezetett új fogalom a számviteli törvényben a szerződés elszámolási egysége, amely kizárólag akkor alkalmazható, ha a vevő meghatározhatja a termék vagy szolgáltatás jellemzőit. Ezen lépéssel azonban nem valósult meg a magyar számviteli szabályozás teljes harmonizációja az IFRS bevétel elszámolási szabályaihoz, hiszen az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard mind a termék, mind a szolgáltatás értékesítési bevételének elszámolása időpontjait eltérően szabályozza, mint a számviteli törvény. Ezek az eltérések jelentős számszaki eltérésként mutatkozhatnak a pénzügyi kimutatásokban, mind az eredményt, mind a vagyon értékét illetően. A cikk a hazai és nemzetközi számviteli standardok szerinti jövedelemelszámolás metszéspontjait vizsgálja Magyarországon. A nemzeti és nemzetközi szabványokat figyelembe véve a cikkben számos javaslat szerepel az építési szerződések bevételelszámolásának harmonizálásához.