{"title":"Mi történt a történelemmel? Résztvevő-megfigyelői gondolatok egy „autobiografikus paktumról” (Lejeune)","authors":"Gabriella Kiss","doi":"10.55502/the.2023.2.57","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Közismert tény, hogy az elmúlt tíz évben ismét átrendeződni látszik az európai színháztudomány tudásszerkezete. 1 Az „átalakulás” (ahogy történt ez az 1980-as években) ismét reakció. Válasz azokra a kortárs színházi szcénában lezajló folyamatokra, amelyeket a szociológia és az empirikus kutatás rapid terjedése, illetve a szak határainak transzdiszciplináris megnyitása jellemez, kultúratudományi koordinátáit pedig a szociológiai fordulat [social turn] művészetelméleti vonatkozásai jelölik ki. A 2020-ban Neue Methoden der Theaterwissenschaft [A színháztudomány új módszerei] címmel megjelent kötet „a színháztudományi kutatások hálózatát megerősítő és a szak diferenciálódásához, illetve pluralizálódásához hozzájáruló” módszerkritikában látja a változás lényegét. Vagyis a teatrológia tárgyára (nem utolsó sorban a teatralitás vagy az előadásszerűség mibenlétére) irányuló kérdések helyett az kerül a figyelem középpontjába, „hogyan kell bizonyos vizsgálatokat elvégezni, mely eszközök, eljárásmódok, perspektívák bizonyulnak célravezetőnek és ismeretet közvetítőnek [...]”. 2 Nos, az a tény, hogy 2022-ben a Színházi Kritikusok Céhe úgy döntött, „Jövőért” elnevezéssel új díjat alapít, amit az idén harmincéves Kerekasztal Színházi Nevelési Társaság és huszonötéves KÁVA Kulturális Műhely kap meg, azt igazolja, hogy a szakma immár a heterogén perspektívák projektpro-","PeriodicalId":494999,"journal":{"name":"Theatron","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Theatron","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.55502/the.2023.2.57","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
Közismert tény, hogy az elmúlt tíz évben ismét átrendeződni látszik az európai színháztudomány tudásszerkezete. 1 Az „átalakulás” (ahogy történt ez az 1980-as években) ismét reakció. Válasz azokra a kortárs színházi szcénában lezajló folyamatokra, amelyeket a szociológia és az empirikus kutatás rapid terjedése, illetve a szak határainak transzdiszciplináris megnyitása jellemez, kultúratudományi koordinátáit pedig a szociológiai fordulat [social turn] művészetelméleti vonatkozásai jelölik ki. A 2020-ban Neue Methoden der Theaterwissenschaft [A színháztudomány új módszerei] címmel megjelent kötet „a színháztudományi kutatások hálózatát megerősítő és a szak diferenciálódásához, illetve pluralizálódásához hozzájáruló” módszerkritikában látja a változás lényegét. Vagyis a teatrológia tárgyára (nem utolsó sorban a teatralitás vagy az előadásszerűség mibenlétére) irányuló kérdések helyett az kerül a figyelem középpontjába, „hogyan kell bizonyos vizsgálatokat elvégezni, mely eszközök, eljárásmódok, perspektívák bizonyulnak célravezetőnek és ismeretet közvetítőnek [...]”. 2 Nos, az a tény, hogy 2022-ben a Színházi Kritikusok Céhe úgy döntött, „Jövőért” elnevezéssel új díjat alapít, amit az idén harmincéves Kerekasztal Színházi Nevelési Társaság és huszonötéves KÁVA Kulturális Műhely kap meg, azt igazolja, hogy a szakma immár a heterogén perspektívák projektpro-