{"title":"\"Semmi – gondolta – nem volt még ilyen érdekes”","authors":"Anna Dr Kérchy","doi":"10.14232/ncognito/2022.2.60-71","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":" A korporeális és kognitív narratológia eszköztárára támaszkodó,\n szövegközeli olvasat Neil Gaiman Coraline című regényében a gyerek főhős\n belső monológjaira koncentrál, melyek a ‘kísértetiessel’ való fizikális\n konfrontációi során fogalmazódnak meg elméjében, mint a bizonytalanság\n elmondhatatlan testi élményének önreflexív manifesztációi. A freudi\n pszichoanalízis értelmében a furcsamód ismerős, visszataszítón vonzó,\n elfojtott ösztönkésztetéseket idéző, s így az értelmezhetőséget és\n megfogalmazhatóságot meghaladó kísérteties élményének megfogalmazása lesz a\n tét. Coraline pszichonarrációja (Cohn, Nikolajeva) megkísérli a zavaros,\n zavaró érzékszervi impressziók keltette kognitív disszonancia közvetítését,\n igyekszik megfelelő nyelvi formát lelni a tudatelőttes, homályos,\n elbeszéletlen érzések, észlelések kifejezésére, melyek valójában sosem\n hangoznak el, hiszen mindvégig csak a fokalizátor elméjében lesznek\n megtestesülve. A gyerekgótika narratív sajátosságai nyomán a kísérteties\n uncanny végül szórakoztató funcanny élménybe torkollik. ","PeriodicalId":445055,"journal":{"name":"nCOGNITO - Kognitív Kultúraelméleti Közlemények","volume":"22 4","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2022-09-20","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"nCOGNITO - Kognitív Kultúraelméleti Közlemények","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.14232/ncognito/2022.2.60-71","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
A korporeális és kognitív narratológia eszköztárára támaszkodó,
szövegközeli olvasat Neil Gaiman Coraline című regényében a gyerek főhős
belső monológjaira koncentrál, melyek a ‘kísértetiessel’ való fizikális
konfrontációi során fogalmazódnak meg elméjében, mint a bizonytalanság
elmondhatatlan testi élményének önreflexív manifesztációi. A freudi
pszichoanalízis értelmében a furcsamód ismerős, visszataszítón vonzó,
elfojtott ösztönkésztetéseket idéző, s így az értelmezhetőséget és
megfogalmazhatóságot meghaladó kísérteties élményének megfogalmazása lesz a
tét. Coraline pszichonarrációja (Cohn, Nikolajeva) megkísérli a zavaros,
zavaró érzékszervi impressziók keltette kognitív disszonancia közvetítését,
igyekszik megfelelő nyelvi formát lelni a tudatelőttes, homályos,
elbeszéletlen érzések, észlelések kifejezésére, melyek valójában sosem
hangoznak el, hiszen mindvégig csak a fokalizátor elméjében lesznek
megtestesülve. A gyerekgótika narratív sajátosságai nyomán a kísérteties
uncanny végül szórakoztató funcanny élménybe torkollik.