Nagypréposti kinevezés a kalocsai székesfőkáptalan élére 1923–1924-ben

Egyháztörténeti Szemle Pub Date : 2022-11-29 DOI:10.54231/etszemle.2022.3.2

Krisztina Tóth

{"title":"Nagypréposti kinevezés a kalocsai székesfőkáptalan élére 1923–1924-ben","authors":"Krisztina Tóth","doi":"10.54231/etszemle.2022.3.2","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A főkegyúri jog gyakorlásának egyik fontos eleme volt a káptalani méltóságok betöltése. Ezzel foglalkozik a jelen tanulmányom, melyben egy eddig csak marginálisan vizsgált nagypréposti kinevezést elemzek. A kalocsai nagypréposti stallum Macskovics Pál 1923. március 4-ei elhunytával ürült meg, s közel egy év múlva, 1924 februárjában végül Vass Józseffel töltötték be, akinek neve időközben a pécsi püspökségre és a kalocsai érsekségre is felmerült. A stallum betöltése a 396. kánon 1.§-a szerint az Apostoli Szentszéknek volt fenntartva. Ezzel szemben a kalocsai káptalan 1776-os alapító levelében az szerepelt, hogy az összes kanonokot a király mint főkegyúr nevezi ki, meghagyta azonban az érseknek a bemutatás jogát a nagypréposti és mesterkanonoki stallum esetében hármas jelölés mellett, a többi stallumnál a fokozatos előrelépés, gradualis promotio érvényesült. A helyi gyakorlatot Horváth Győző káptalani helynök vázolta 1923. április 25-én Lorenzo Schioppa nunciusnak küldött levelében. Ennek nyomán került ezután az ügy 1923 májusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja agendájára. Itt a tanácskozásukon a bíborosok leszögezték elvi álláspontjukat, hogy főkegyúr hiányában a káptalani méltóságok betöltése a kánonjog szerint a pápa joga. A stallumot kezdetben az Apostoli Szentszék a Csehszlovákiából kiutasított püspökök egyikével, Batthyány Vilmossal szerette volna betölteni, azonban ő visszautasította azt és még 1923 novemberében meghalt. A kormány vetette fel Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter kinevezését, cserébe hajlandónak mutatkozott gesztusok megtételére (a kalocsai apostoli kormányzónak és a nagyváradi apostoli kormányzónak a javadalom átadása; Somssich szentszéki követ Rómában hagyása), melyekkel meggyőzte a Szentszéket, 1924. február 6-án Vasst nevezte ki a tisztségre a pápa.","PeriodicalId":153424,"journal":{"name":"Egyháztörténeti Szemle","volume":"289 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2022-11-29","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Egyháztörténeti Szemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.54231/etszemle.2022.3.2","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

A főkegyúri jog gyakorlásának egyik fontos eleme volt a káptalani méltóságok betöltése. Ezzel foglalkozik a jelen tanulmányom, melyben egy eddig csak marginálisan vizsgált nagypréposti kinevezést elemzek. A kalocsai nagypréposti stallum Macskovics Pál 1923. március 4-ei elhunytával ürült meg, s közel egy év múlva, 1924 februárjában végül Vass Józseffel töltötték be, akinek neve időközben a pécsi püspökségre és a kalocsai érsekségre is felmerült. A stallum betöltése a 396. kánon 1.§-a szerint az Apostoli Szentszéknek volt fenntartva. Ezzel szemben a kalocsai káptalan 1776-os alapító levelében az szerepelt, hogy az összes kanonokot a király mint főkegyúr nevezi ki, meghagyta azonban az érseknek a bemutatás jogát a nagypréposti és mesterkanonoki stallum esetében hármas jelölés mellett, a többi stallumnál a fokozatos előrelépés, gradualis promotio érvényesült. A helyi gyakorlatot Horváth Győző káptalani helynök vázolta 1923. április 25-én Lorenzo Schioppa nunciusnak küldött levelében. Ennek nyomán került ezután az ügy 1923 májusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja agendájára. Itt a tanácskozásukon a bíborosok leszögezték elvi álláspontjukat, hogy főkegyúr hiányában a káptalani méltóságok betöltése a kánonjog szerint a pápa joga. A stallumot kezdetben az Apostoli Szentszék a Csehszlovákiából kiutasított püspökök egyikével, Batthyány Vilmossal szerette volna betölteni, azonban ő visszautasította azt és még 1923 novemberében meghalt. A kormány vetette fel Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter kinevezését, cserébe hajlandónak mutatkozott gesztusok megtételére (a kalocsai apostoli kormányzónak és a nagyváradi apostoli kormányzónak a javadalom átadása; Somssich szentszéki követ Rómában hagyása), melyekkel meggyőzte a Szentszéket, 1924. február 6-án Vasst nevezte ki a tisztségre a pápa.

查看原文本刊更多论文

行使教长权利的一个重要因素是填补牧师职位。这是我本次研究的主题，我在研究中分析了一个迄今为止只进行过少量研究的大主教任命。1923 年 3 月 4 日，帕尔-马克斯科维奇斯（Pál Macskovics）去世，卡洛克萨大主教职位空缺，近一年后，即 1924 年 2 月，约瑟夫-瓦斯（József Vass）最终填补了这一空缺。根据《教规》第 396 条第 1 款的规定，填补空缺的权力属于宗座。与此相反，卡洛克萨分会 1776 年的成立书规定，所有大主教均由国王任命为大主教，但对于大教务长和大教长，则将三重提名权留给大主教，而对于其他大主教，则以逐步晋升为主。1923 年 4 月 25 日，教会主教 Győző Horváth 在给 Nuncio Lorenzo Schioppa 的信中概述了当地的做法。此后，此事于 1923 年 5 月被列入教会特别事务主教团的议程。红衣主教们在讨论中表明了他们的原则立场，即在没有主教的情况下，根据教会法，教皇有权填补牧师职位。起初，罗马教廷希望任命一位被捷克斯洛伐克驱逐的主教威廉-巴特雅尼（William Batthyány）担任这一职务，但他拒绝了，并于 1923 年 11 月去世。政府提议任命约瑟夫-瓦斯（József Vass）为福利和劳工部长，作为回报，他主动做出姿态（移交卡洛克萨教区主教和奥拉迪亚教区主教；罗马教廷驻罗马大使索姆希奇离任），这说服了罗马教廷，教皇于 1924 年 2 月 6 日任命瓦斯担任此职。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Egyháztörténeti Szemle

自引率

0.00%

发文量