Kálvin jogi etikája és hatása a kálvinista keresztény etika törvényeire

Abstract

A polgári forradalmak időszakáig a zsarnokság elleni küzdelem mindig aktuális probléma volt. Minden kálvinista filozófiai elméletben, politikai művekben és irodalomban megtalálható a kálvini ellenállási jog különféle értelmezése. A zsarnoksággal szembeni felkelést közvetlen hatásként emlegetik, amely nem csupán egy állam berendezkedését, hanem szinte egész Nyugat-Európa államainak berendezkedését átformálta. Az állam, demokrácia, szabadság és önrendelkezés szervesen összetartoznak, hiszen a „politikai önrendelkezés eszméje nem értelmezhető az emberi jogok” nélkül, mivel „az egyén az állammal szemben létező, természetes jogaira vonatkoztak: a szólást, a gyülekezést, a mozgást, a lelkiismeret szabadságát biztosító jogosítványaira,” amelyeket a társadalmi szerződés biztosított, így az állam azt nem sérthette meg.” Ellenkező esetben az emberek legitim módon védhették jogaikat bírói úton. Ha egy bizonyos csoportot, több embert érintett a sérelem, akkor az esetben szélsőséges úton járva forradalom útján próbálták a kálvini ellenállási jog szerint legitimálni jogaikat. Felvetődik a kérdés, hogy politikai ráhatással, joggal vagy erőszakkal lehet legitimálni a leghatékonyabban az emberi szabadságjogokat. Nem hiába mondják, hogy a politika fogalma magába foglalja a szabadságot és erőszakot, valamint a jog fogalma is magában rejti a lehetőségeket, de a jogsértést és szankciót is.