Az elévülési határidő szabályainak jogi természete az európai és a magyar magánjogban

Glossa Iuridica Pub Date : 1900-01-01 DOI:10.55194/gi.2023.1-2.3

József Szalma

{"title":"Az elévülési határidő szabályainak jogi természete az európai és a magyar magánjogban","authors":"József Szalma","doi":"10.55194/gi.2023.1-2.3","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Az elévülés elsősorban a kötelmi jogi követelésekre, mint relatív, felek között (inter partes) fennálló jogosultságokra vonatkozik. A dologi, mint abszolút szerkezetű, mindenkivel szemben érvényesülő jogosultságok elvben elévülésre nem alkalmasak. Mégis, közvetetten, elévülésnek kitettek, úgy mint kötelmi jogi követelés. Az elévülés gyakorta az elbirtokláshoz fűződik. Rendszerint amennyi az elévülési határidő, annyi az elbirtoklási is, feltéve, hogy az elbirtoklás érvényes jogcímen alapuló, jogszerű, jóhiszemű. Az elévülés jogkövetkezménye a kötelmi jogi követelés a bírói úton történő érvényesítésének elvesztése. Ez azonban relatív, mert a követelés elévülésének következtében történő jogvesztés, nem teljes. Ha a követelés ellenében a kötelezett nem nyújt be elévülési kifogást, a bíróság marasztaló határozatot hoz, mivel az elévülési határidőkre a bíróság hivatalból nem köteles ügyelni. Szemben a jogvesztő határidőkkel, melyeknek normatív forrásai elsősorban eljárásjogi jellegűek, amelyekre a bíróság hivatalból ügyel. Az elévülési és a jogvesztő határidők közötti további különbség abban mutatható ki, hogy az elévülési határidőknél van, a jogvesztő határidőknél nincs nyugvás és megszakadás. Míg az elévült kötelmeket követően fennmarad a természetes kötelem, melynek bírói úton kívüli önkéntesteljesítését a törvény érvényesnek tartja, a jogvesztő határidőhöz fűződő követelés a határidő múltával teljesen megszűnik, mind bírói érvényesíthetőség tekintetében, mind úgy, mint természetes kötelem. A jogvesztő határidőhöz fűzött követelés esetében a határidő múltát követő, önként és teljesítésjogalap nélküli gazdagodás címén vissza követelhető. Ezzel szemben, az elévült kötelmek esetében, a határidő múltát követő önkéntes teljesítés jogalap nélküli gazdagodás (condictio indebiti) jogcímén nem követelhető vissza. Az új magyar Ptk. vonatkozó rendelkezései elfogadják a római jogban kialakult, és továbbfejlesztett európai doktrína álláspontjait. Az elvi megegyező elemek mellett, a szerző rámutat az egyes országokban szabályozott elévülési határidők tartamát illető különbségekre, beleértve az elévülési határidő diszpozitív, vagy imperatív jellegének vizsgálatát.","PeriodicalId":221597,"journal":{"name":"Glossa Iuridica","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Glossa Iuridica","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.55194/gi.2023.1-2.3","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

Az elévülés elsősorban a kötelmi jogi követelésekre, mint relatív, felek között (inter partes) fennálló jogosultságokra vonatkozik. A dologi, mint abszolút szerkezetű, mindenkivel szemben érvényesülő jogosultságok elvben elévülésre nem alkalmasak. Mégis, közvetetten, elévülésnek kitettek, úgy mint kötelmi jogi követelés. Az elévülés gyakorta az elbirtokláshoz fűződik. Rendszerint amennyi az elévülési határidő, annyi az elbirtoklási is, feltéve, hogy az elbirtoklás érvényes jogcímen alapuló, jogszerű, jóhiszemű. Az elévülés jogkövetkezménye a kötelmi jogi követelés a bírói úton történő érvényesítésének elvesztése. Ez azonban relatív, mert a követelés elévülésének következtében történő jogvesztés, nem teljes. Ha a követelés ellenében a kötelezett nem nyújt be elévülési kifogást, a bíróság marasztaló határozatot hoz, mivel az elévülési határidőkre a bíróság hivatalból nem köteles ügyelni. Szemben a jogvesztő határidőkkel, melyeknek normatív forrásai elsősorban eljárásjogi jellegűek, amelyekre a bíróság hivatalból ügyel. Az elévülési és a jogvesztő határidők közötti további különbség abban mutatható ki, hogy az elévülési határidőknél van, a jogvesztő határidőknél nincs nyugvás és megszakadás. Míg az elévült kötelmeket követően fennmarad a természetes kötelem, melynek bírói úton kívüli önkéntesteljesítését a törvény érvényesnek tartja, a jogvesztő határidőhöz fűződő követelés a határidő múltával teljesen megszűnik, mind bírói érvényesíthetőség tekintetében, mind úgy, mint természetes kötelem. A jogvesztő határidőhöz fűzött követelés esetében a határidő múltát követő, önként és teljesítésjogalap nélküli gazdagodás címén vissza követelhető. Ezzel szemben, az elévült kötelmek esetében, a határidő múltát követő önkéntes teljesítés jogalap nélküli gazdagodás (condictio indebiti) jogcímén nem követelhető vissza. Az új magyar Ptk. vonatkozó rendelkezései elfogadják a római jogban kialakult, és továbbfejlesztett európai doktrína álláspontjait. Az elvi megegyező elemek mellett, a szerző rámutat az egyes országokban szabályozott elévülési határidők tartamát illető különbségekre, beleértve az elévülési határidő diszpozitív, vagy imperatív jellegének vizsgálatát.

查看原文本刊更多论文

时效期限主要适用于作为当事人之间相对权利（当事人之间）的合同债权。物权作为一种绝对结构，原则上不受时效限制。然而，作为合同债权，它们间接地受到时效的限制。时效期限通常与占有权相关。通常情况下，时效期限与剥夺的期限相同，前提是剥夺是基于有效的所有权、合法且善意的。时效期限的法律后果是丧失通过法院执行索赔的权利。但这只是相对的，因为因诉讼时效而丧失的权利并不是全部。如果被告不对诉讼时效提出抗辩，法院将作出缺席判决，因为法院没有义务主动处理诉讼时效问题。与时效期不同的是，时效期的规范来源主要是程序性的，法院会主动处理时效期。时效期与时效期的另一个区别是，时效期有中止和中断，而时效期没有。时效期满后，自然义务仍然存在，法律认为该义务的非司法执行是有效的，而受时效期限制的请求权在时效期满后，无论是在法院的可执行性方面还是作为自然义务方面都不复存在。对于有时效期限的债权，在时效期限届满后可以通过自愿致富的方式收回，而无权要求履行。与此相反，对于已过时效的义务，在时效期满后自愿履行的义务不能以不当得利（债务条件）为由收回。新《匈牙利民法典》的相关条款采用了在罗马法中形成并进一步发展的欧洲学说的立场。除了原则上的相似之处外，作者还指出了各国在时效期限长度上的差异，包括对时效期限是处分性的还是强制性的进行了研究。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Glossa Iuridica

自引率

0.00%

发文量