Pillanatkép a sajátos nevelési igényű gyermekek és az őket oktató-nevelő pedagógusok helyzetéről a köznevelésben

Abstract

Egy 2020. szeptember 9-én publikált hír szerint az Oscar-díjakról döntő amerikai filmakadémia nyilvánosságra hozta új szabályait, mely – több más szempont mellett – arról döntött, hogy csak olyan alkotás lehet esélyes a magas elismerésre a továbbiakban, mely különböző mellőzött kisebbségekkel, például a nőkkel vagy a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos.1 Ez az információ csak egy azok közül, mely az elmúlt időszakban olyan területen helyezte előtérbe a kisebbségi lét problémakörét, ahol eddig ez nem volt deklarálva. A jelenségről mindenkinek meg lehet az egyetértő vagy elmarasztaló, netán közömbös véleménye, de az tény, hogy a kisebbségek velünk élnek, és sok esetben azok sincsenek a szükséges, releváns információk birtokában, akiknek az érintett kisebbségekkel kapcsolatos döntéseket kell meghozniuk és/vagy a mindennapok praktikumaiban kell járatosnak lenniük. Ahol semmiképpen nem lehet a másság, az átlagtól való eltérés problémáit a szőnyeg alá söpörni és tudomást nem venni róla – többek között –, az az intézményesített oktatás és nevelés. A tapasztalatok azt mutatják: tagadhatatlan, hogy van a szakterületen előrelépés, de a helyzet közel sem rózsás. A jelen tanulmány ezt a területet vizsgálja: hét évvel ezelőtt – egy pedagógus szakvizsga záródolgozatának részeként – készült egy kutatás,2 mely néhány (véletlenszerűen kiválasztott) pedagógus tájékozottságát, illetve véleményét, javaslatait, várakozásait vizsgálta kérdőíves megkeresés segítségével, a sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos problémák kapcsán. A kiemelt figyelmet, a különleges bánásmódot, a sajátos nevelést igénylő, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek3 száma nem csökken, így egyre fontosabb kérdés, hogy a nevelők, pedagógusok, pedagógiai munkát közvetlenül segítők ismerik-e azokat a megfelelő módszereket, a kapcsolódó jogszabályokat, a hatóságokat és egyéb segítő háttérintézményeket, amelyek oktató-nevelő-fejlesztő tevékenységüket meghatározhatják és eredményesen támogathatják. Ezen felismerés hatására született meg az újramérés, az eredmények összehasonlításának és – a trendek vizsgálatán túl – a lehetséges okok keresésének, elemzésének a gondolata. Online kérdőív segítségével végeztem kutatást, majd összehasonlító elemzést. Az alapsokaság a magyar