{"title":"A tanulási zavarok hazai kategorizálásnak problémái","authors":"Gergő Vida","doi":"10.15170/ar.2015.1.3.3.","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Magyarországon a sok szempontból korszerűnek mondható 1993. évi LXXIX. törvény aközoktatásról sok évre kedvezőtlenül határozta meg a magyar rendszer értelmezhetőségét éskompatibilitását az OECD-n belül, annak ellenére, hogy új korszakot nyitott, hiszen a fentemlített törvényben meghatározott kategóriák, melyek a tanulási problémákkal kapcsolatosak,nehezen voltak adaptálhatóak hazánkon kívül. A 2002-es adatok alapján az Európai Uniósországokban a 14 év alatti gyermekek 2-2,5 %-a minősült fogyatékosnak, míg a magyar gyerekek5,3 %-a, ami jelentős eltérésnek mondható. A PISA felmérések, illetve a hazai tapasztalatoknem igazolták ezt a feltevést, ezért indokolt, hogy megkeressük azokat a tényezőket,melyek az eredményeket ilyen mértékben torzították. A fentiekben felsorolt tényezők alapvetőenmeghatározták a gyógypedagógiai szemlélet hazai alakulását és így a szakmai protokollt.A fogyatékosság törvényi meghatározása döntően befolyásolja a diagnosztikus munkát ésaz intézményrendszer felépítését is. Ugyanis az eljárásrend, mely szerint a gyermek a hazaigyógypedagógiai ellátás rendszerébe kerül nagyban függ a kategória alkotás gyakorlatától.Ez pedig Magyarországon adott esetben fordított logika szerint halad, mint egyes OECDországokban. Ahhoz, hogy OECD kompatibilis legyen a rendszer és a hazai viszonyoknakszakmai szempontból is megfelelő, sok tényezőt kell vizsgálni. Alapjában a hazai rendszer sokesetben legnagyobb nehézsége, hogy egymás mellett él párhuzamosan a jogi, költségvetési,szakmai szempont, melyet nem hangoltak kellő képen össze. A fogyatékosság OECD-hez képesteltérő értelmezésének hátterében is ez állhat.Jelen összesítés célja, hogy felszínre kerüljenek az inkompatibilitás okai és következményei,mely következmények közül részletesebben a tanulási nehézség és zavar diagnosztikájánakproblémáját és értelmezésének nehézségeit logikus elsődlegesen megfogalmazni, ugyanis akülönbség itt a legnagyobb. Az eltérések ilyenfajta kiemelésével jól látszanak a hazai viszonyokközött működő gyakorlat ellentmondásos pontjai, melyek tovább gondolása segíthet atanulási nehézség és zavar szakmai, jogi, költségvetési értelmezésének szétválasztásában ésígy talán alkalmazhatóbbá teszi az OECD fogalmi kategóriáit a hazai viszonyokra.","PeriodicalId":338412,"journal":{"name":"Autonomy and Responsibility Journal of Educational Sciences","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2022-08-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Autonomy and Responsibility Journal of Educational Sciences","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.15170/ar.2015.1.3.3.","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
Magyarországon a sok szempontból korszerűnek mondható 1993. évi LXXIX. törvény aközoktatásról sok évre kedvezőtlenül határozta meg a magyar rendszer értelmezhetőségét éskompatibilitását az OECD-n belül, annak ellenére, hogy új korszakot nyitott, hiszen a fentemlített törvényben meghatározott kategóriák, melyek a tanulási problémákkal kapcsolatosak,nehezen voltak adaptálhatóak hazánkon kívül. A 2002-es adatok alapján az Európai Uniósországokban a 14 év alatti gyermekek 2-2,5 %-a minősült fogyatékosnak, míg a magyar gyerekek5,3 %-a, ami jelentős eltérésnek mondható. A PISA felmérések, illetve a hazai tapasztalatoknem igazolták ezt a feltevést, ezért indokolt, hogy megkeressük azokat a tényezőket,melyek az eredményeket ilyen mértékben torzították. A fentiekben felsorolt tényezők alapvetőenmeghatározták a gyógypedagógiai szemlélet hazai alakulását és így a szakmai protokollt.A fogyatékosság törvényi meghatározása döntően befolyásolja a diagnosztikus munkát ésaz intézményrendszer felépítését is. Ugyanis az eljárásrend, mely szerint a gyermek a hazaigyógypedagógiai ellátás rendszerébe kerül nagyban függ a kategória alkotás gyakorlatától.Ez pedig Magyarországon adott esetben fordított logika szerint halad, mint egyes OECDországokban. Ahhoz, hogy OECD kompatibilis legyen a rendszer és a hazai viszonyoknakszakmai szempontból is megfelelő, sok tényezőt kell vizsgálni. Alapjában a hazai rendszer sokesetben legnagyobb nehézsége, hogy egymás mellett él párhuzamosan a jogi, költségvetési,szakmai szempont, melyet nem hangoltak kellő képen össze. A fogyatékosság OECD-hez képesteltérő értelmezésének hátterében is ez állhat.Jelen összesítés célja, hogy felszínre kerüljenek az inkompatibilitás okai és következményei,mely következmények közül részletesebben a tanulási nehézség és zavar diagnosztikájánakproblémáját és értelmezésének nehézségeit logikus elsődlegesen megfogalmazni, ugyanis akülönbség itt a legnagyobb. Az eltérések ilyenfajta kiemelésével jól látszanak a hazai viszonyokközött működő gyakorlat ellentmondásos pontjai, melyek tovább gondolása segíthet atanulási nehézség és zavar szakmai, jogi, költségvetési értelmezésének szétválasztásában ésígy talán alkalmazhatóbbá teszi az OECD fogalmi kategóriáit a hazai viszonyokra.