Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának hatása a magyar büntetőeljárási törvényre

Abstract

Jelen tanulmány az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) legújabb magyar vonatkozású ítéleteit vizsgálja a büntető eljárásjoghoz kapcsolódóan. Előkérdésként felmerül, hogy miért szükséges az EJEB esetjogát és annak a hazai jogalkotásra és jogalkalmazásra gyakorolt hatását vizsgálni. Noha az EJEB „jogosan tart igényt arra, hogy alakítólag hasson a tagállamok jogrendszereire”, az „olykor számunkra szokatlan ’kontinentális esetjog’ építőköveiként" megjelenő strasbourgi döntések egyedi ügyekben születnek, és általános kötelező erővel nem rendelkeznek. A Bíróság mindig az elé terjesztett ügy egyedi körülményeit vizsgálja, és arról dönt, hogy a konkrét esetben sérültek-e az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) rendelkezései. Magát a nemzeti jogszabályt azonban az EJEB sohasem minősíti, azt in abstracto nem vizsgálja.