Labilis szén, mint a talajbiológiai aktivitás indikátora mikrobiális oltóanyagok és Ca-tartalmú talajjavító alkalmazásánál

Abstract

A labilis szén (LOC) tartalom, az active szén (POXC=permanganát oxidálható szén) mérése a talajok mikrobiális aktivitásának a kimutatását szolgáló módszer. Célja a növények és a mikroorganizmusok számára is elérhető széntartalom megállapítása. Az LOC a szerves anyagok egy kis- és könnyen oxidálható része, a mikrobiális biomassza és a szénhidrát molekulák szén-tartalmának a mérésével, érzékenyebb a talajon végzett beavatkozásokra a teljes vagy összes szerves szén-tartalommal (TOC) összehasonlítva. Méréséinket tenyészedényes és szabadföldi kísérletekben végeztük, egy savanyú kémhatású gyenge P-ellátottságú és alacsony szervesanyag tartalmú agyagbemosódásos barna erdőtalajon (pH=4,9; Humusz=1.64 %; felvehető P2O5=66 mg kg-1), valamint egy semleges kémhatású magas P és szervesanyag tartalmú típusos réti talajon (pH=6.75; Humusz=2.53 %; felvehető P2O5=303 mg kg-1), kukorica (Zea mays) tesztnövénnyel. Vizsgálataink alapján a talajok LOC-tartalma jól szemlélteti a talajtípusok közötti különbséget, összefüggésben az eltérő kémhatású és szervesanyag tartalmú talajok biológiai aktivitásával. A talaj kémhatásának CaO kezeléssel való javítása hatással van a biológiai aktivitás, így a labilis szén-tartalom növekedésére is. Tenyészedényes kísérletben kereskedelmi mikrobiális oltóanyagok (Pseudomonas putida, Azotobacter chroococcum, Bacillus circulans, B. megaterium, Funneliformis-, Claroideoglomus- és Rhizophagus sp.) hatását az LOC-tartalom növekedése mindkét talajtípuson jelezni tudta. Szabadföldi körülmények között azonban nem találtunk különbséget az oltóanyagok hatására, mivel az LOC jellegzetes időbeli változását a talaj nedvességtartalma és a talajszerkezet időbeli – pl. vetés utáni – változásai is befolyásolni képesek.