{"title":"wu 巫 („sámán”) karakter jelentésének változása a Shang-dinasztiától a Han-dinasztiáig","authors":"István Olajos","doi":"10.38144/tkt.2023.1.8","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A jelen kutatás célja, hogy a wu 巫 írásjegy vizsgálatán keresztül átfogóbb képet kapjunk e vallási tevékenységet végző személy alakjáról, melyet gyakran a szibériai sámán személyével állítanak párhuzamba. Magáról a sámánról és a wuról, illetve tevékenységeik analógiájáról igen gazdag kutatási anyag áll rendelkezésre, a két fogalom rokonítása pedig gyakran képezi heves viták tárgyát a szakértők körében. A jelen írás ugyanakkor nem kíván állást foglalni ezen vélemények kusza sokasága között és a wu írásjegyet a szibériai sámán archetípustól függetlenül, a régi Kína ránk maradt írásos emlékei alapján definiálja. A wu írásjegyet tehát a sokkal ritkábban alkalmazott etimológiai vizsgálatnak vetem alá, mely során kronologikusan elemzem az írásjegy kontextuális és alaki jellemzőit, a jóslócsont-feliratoktól (jiaguwen 甲骨文) kezdve a Shuowen jiezi 說文解字 wuról szóló szócikkével bezárólag. A különböző korokból származó szövegek alapján megállapítható, hogy éles különbség mutatkozik a jóslócsont-feliratokon szereplő wu írásjegy jelentése és a Zhou-kori 周代 (i. e. 1046 – i. e. 256-ig) szövegek wuja között. Az előbbinél legtöbbször nem is egy személyt jelöl az írásjegy, vagy ha mégis, akkor egy igen alacsony státuszú illetőt. Ezzel szemben a Zhou-kori szövegek a wukat gyakran magasrangú hivatalnokokként ábrázolják, illetve a Zhou-kor előrehaladtával a wut egyre inkább a halállal, katasztrófákkal és démonokkal gazdag szövegekben említik. A két korszak szemantikai szempontból eltérő wu-értelmezését a Shuowen kapcsolja össze, amely – bár meglehetősen homályosan fogalmazva – az írásjegy eredetét a szellemeket lecsábító táncosnők alakjára vezeti vissza, ugyanakkor egyfajta ácseszközként – tehát nem személyként – is hivatkozik a wura. A jelen kutatás az írásjegy jelentésének ezen korszakonként eltérő értelmezéseit követi végig és köti össze, valamint a Shuowen etimológiai utalásaiból kiindulva fejti vissza az írásjegy kialakulásának lehetséges állomásait, hogy ezáltal adjon még átfogóbb képet a régi Kína e meglehetősen egyedi vallási tevékenységet végző személyéről, a wuról.","PeriodicalId":399310,"journal":{"name":"Távol-keleti Tanulmányok","volume":"20 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2023-05-16","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Távol-keleti Tanulmányok","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.38144/tkt.2023.1.8","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
A jelen kutatás célja, hogy a wu 巫 írásjegy vizsgálatán keresztül átfogóbb képet kapjunk e vallási tevékenységet végző személy alakjáról, melyet gyakran a szibériai sámán személyével állítanak párhuzamba. Magáról a sámánról és a wuról, illetve tevékenységeik analógiájáról igen gazdag kutatási anyag áll rendelkezésre, a két fogalom rokonítása pedig gyakran képezi heves viták tárgyát a szakértők körében. A jelen írás ugyanakkor nem kíván állást foglalni ezen vélemények kusza sokasága között és a wu írásjegyet a szibériai sámán archetípustól függetlenül, a régi Kína ránk maradt írásos emlékei alapján definiálja. A wu írásjegyet tehát a sokkal ritkábban alkalmazott etimológiai vizsgálatnak vetem alá, mely során kronologikusan elemzem az írásjegy kontextuális és alaki jellemzőit, a jóslócsont-feliratoktól (jiaguwen 甲骨文) kezdve a Shuowen jiezi 說文解字 wuról szóló szócikkével bezárólag. A különböző korokból származó szövegek alapján megállapítható, hogy éles különbség mutatkozik a jóslócsont-feliratokon szereplő wu írásjegy jelentése és a Zhou-kori 周代 (i. e. 1046 – i. e. 256-ig) szövegek wuja között. Az előbbinél legtöbbször nem is egy személyt jelöl az írásjegy, vagy ha mégis, akkor egy igen alacsony státuszú illetőt. Ezzel szemben a Zhou-kori szövegek a wukat gyakran magasrangú hivatalnokokként ábrázolják, illetve a Zhou-kor előrehaladtával a wut egyre inkább a halállal, katasztrófákkal és démonokkal gazdag szövegekben említik. A két korszak szemantikai szempontból eltérő wu-értelmezését a Shuowen kapcsolja össze, amely – bár meglehetősen homályosan fogalmazva – az írásjegy eredetét a szellemeket lecsábító táncosnők alakjára vezeti vissza, ugyanakkor egyfajta ácseszközként – tehát nem személyként – is hivatkozik a wura. A jelen kutatás az írásjegy jelentésének ezen korszakonként eltérő értelmezéseit követi végig és köti össze, valamint a Shuowen etimológiai utalásaiból kiindulva fejti vissza az írásjegy kialakulásának lehetséges állomásait, hogy ezáltal adjon még átfogóbb képet a régi Kína e meglehetősen egyedi vallási tevékenységet végző személyéről, a wuról.