A hyperuricaemia és jelentősége 2-es típusú diabetes mellitusban

Abstract

Számos vizsgálat igazolta a szérumhúgysavszint, valamint a különböző szív- és érrendszeri, valamint metabolikus betegségek közötti összefüggést. A magasabb húgysavszint fokozza a hipertónia, a szívinfarktus, a stroke, a szívelégtelenség, a krónikus vesebetegség és a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának a kockázatát. A hyperuricaemia számos kedvezőtlen patofiziológiai folyamat eredményeképpen (pl. endotheldiszfunkció, oxidatív stressz, krónikus inflammatio stb.) fokozza a 2-es típusú diabetes mellitus kockázatát. Mivel a 2-es típusú diabetes mellitus nagy vagy igen nagy kardiovaszkuláris kockázattal jár, ezért az új hazai konszenzusajánlás szerint a szérumhúgysavszint meghatározását és rendszeres ellenőrzését javasolják. A nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegekben – így a 2-es típusú diabetes mellitusban is – hyperuricaemia vagy köszvény esetén az elsőként választandó szer a xantinoxidáz-gátló allopurinol. A húgysavcsökkentő terápia során törekedni kell a célérték (<360 μmol/l, társbetegségekkel szövődött esetben <300 μmol/l) elérésére.