Iskolába lépő és iskolás korú gyermekek szókincsének mérése – szakirodalmi áttekintés

Abstract

Számos kutatási eredmény bizonyítja, hogy a családi háttér jelentősen befolyásolja az iskolába érkező gyermekek szókincsét. A kisebb, gyengébb szókinccsel rendelkező tanulók nehezebben tanulnak meg olvasni, ami a későbbi tanulmányaik során lemaradást okozhat (Cs. Czachesz, 2014; Horváth, 2016; Juhász & Radics, 2018; Neuberger, 2014; Perfetti & Stafura, 2014). Fontos ezért a szegényesebb szókinccsel rendelkező diákok diagnosztizálása, a lemaradás okainak feltárása, és célzott fejlesztésük. Kutatásunk célja, hogy feltérképezzük, hogy milyen szókincsmérő tesztek állnak rendelkezésre hazánkban az iskolába kerülő és iskolás gyerekek részére, és ezek milyen módszereket használnak elsősorban. Kutatásunkat a Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses (PRISMA) irányelvének alkalmazásával végeztük. A szisztematikus irodalomfeldolgozás eredményeként összesen 14, hazánkban alkalmazott szókincstesztet azonosítottunk. A tesztek leggyakrabban a főnevek, igék, melléknevek ismeretét vizsgálják. A feltárt mintában mind az expresszív, mind a receptív szókincs mérésére hét tesztet azonosítottunk, és nyolc-nyolc a vizuális, illetve a verbális módszereket használó mérőanyag. Sajnos a tesztek többsége csak gyógypedagógai diagnosztika céljából, illetve csak pszichológus általi felhasználásra engedélyezett, azonban fontos lenne, hogy a pedagógusok is ismerjék ezeket, valamint részükre is rendelkezésre álljanak olyan, osztálytermi környezetben diagnosztikai céllal használható mérőanyagok, amelyek megbízhatóan segíthetik a szegényesebb szókinccsel rendelkező gyermekek beazonosítását, ezzel segítve célzott fejlesztésüket.