G. Jermendy, Zoltán Kiss, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, Csaba Lengyel, Péter Péter Kempler, I. Wittmann
{"title":"A 2-es típusú diabetes mellitus antihiperglikémiás kezelésének változása Magyarországon 2015–2020 között – adatbáziselemzés országos adatai","authors":"G. Jermendy, Zoltán Kiss, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, Csaba Lengyel, Péter Péter Kempler, I. Wittmann","doi":"10.24121/dh.2022.23","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Háttér és célkitűzés: Az elmúlt néhány évben a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakológiai kezelési lehetőségei jelentősen megújultak. Vizsgálatunk során a hazai T2DM-betegek antihiperglikémiás kezelésének 2015–2020 között bekövetkezett változásait kívántuk elemezni. Betegek és módszer: A retrospektív, országos jellegű vizsgálatot a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő adatbázisát elemezve végeztük. A T2DM antihiperglikémiás kezelésében bekövetkezett éves változásokat, a különböző terápiás rezsimek előfordulási arányát állapítottuk meg. Eredmények: Az incidens esetek száma 2015–2020 között 60 049-ről 29 865-re csökkent, míg a prevalens esetek száma 682 274-ről 752 367-re emelkedett. A metformin (MET) monoterápiás alkalmazása fordult elő a leggyakrabban (31% 2020-ban). Az inzulin (INS)-monoterápia prevalenciája fokozatosan, kis mértékben csökkent (29%-ról 27%-ra), a szulfonilurea (SU)-monoterápiáé jelentősen visszaszorult (37%-ról 20%-ra). A DPP-4-gátlók népszerűek maradtak 2020-ban: monoterápia: 5%, MET-tel kettős kombinációban: 12%, MET és SU-val hármas kombinációban: 5%. Az SGLT-2-gátlók használatának gyakorisága 1%-ról 4%-ra nőtt monoterápiában, <1%-ról 6%-ra MET-tel kettős kombinációban és <1%-ról 2%-ra hármas kombinációban (MET és SU vagy MET és DPP-4-gátló). A GLP-1-RA használatának gyakorisága fokozatosan nőtt, de alkalmazásuk 1–2% körül maradt monoterápiában és kombinációban. Kezdő (első) antihiperglikémiás szerként 2020-ban a MET volt a leggyakrabban használt készítmény (50%), ezt követte a SU (16%) és az INS (10%). MET-kezdőterápia után a korszerű készítmények megjelenése lassú és kis arányú volt: GLP-1-RA add-on megjelenése 2%, 3% és 4%, SGLT-2-gátlók gyakorisága 4%, 6% és 8% a megfigyelés 24. 48. és 72. hónapjánál. Következtetések: A 2015–2020 közötti vizsgálati periódusban a T2DM antihiperglikémiás farmakológiai kezelése terén fontos változásokat dokumentáltunk. Bár a változások követték az új szakmai ajánlásokat, azok mértéke és időbeni lefolyása várakozásaink alatt maradtak. Több erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a kardiovaszkuláris/renális előnnyel rendelkező új készítmények a betegek minél nagyobb arányában és késedelem nélkül az antihiperglikémiás kezelés részévé váljanak.","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"71 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Diabetologia Hungarica","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.24121/dh.2022.23","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
Háttér és célkitűzés: Az elmúlt néhány évben a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakológiai kezelési lehetőségei jelentősen megújultak. Vizsgálatunk során a hazai T2DM-betegek antihiperglikémiás kezelésének 2015–2020 között bekövetkezett változásait kívántuk elemezni. Betegek és módszer: A retrospektív, országos jellegű vizsgálatot a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő adatbázisát elemezve végeztük. A T2DM antihiperglikémiás kezelésében bekövetkezett éves változásokat, a különböző terápiás rezsimek előfordulási arányát állapítottuk meg. Eredmények: Az incidens esetek száma 2015–2020 között 60 049-ről 29 865-re csökkent, míg a prevalens esetek száma 682 274-ről 752 367-re emelkedett. A metformin (MET) monoterápiás alkalmazása fordult elő a leggyakrabban (31% 2020-ban). Az inzulin (INS)-monoterápia prevalenciája fokozatosan, kis mértékben csökkent (29%-ról 27%-ra), a szulfonilurea (SU)-monoterápiáé jelentősen visszaszorult (37%-ról 20%-ra). A DPP-4-gátlók népszerűek maradtak 2020-ban: monoterápia: 5%, MET-tel kettős kombinációban: 12%, MET és SU-val hármas kombinációban: 5%. Az SGLT-2-gátlók használatának gyakorisága 1%-ról 4%-ra nőtt monoterápiában, <1%-ról 6%-ra MET-tel kettős kombinációban és <1%-ról 2%-ra hármas kombinációban (MET és SU vagy MET és DPP-4-gátló). A GLP-1-RA használatának gyakorisága fokozatosan nőtt, de alkalmazásuk 1–2% körül maradt monoterápiában és kombinációban. Kezdő (első) antihiperglikémiás szerként 2020-ban a MET volt a leggyakrabban használt készítmény (50%), ezt követte a SU (16%) és az INS (10%). MET-kezdőterápia után a korszerű készítmények megjelenése lassú és kis arányú volt: GLP-1-RA add-on megjelenése 2%, 3% és 4%, SGLT-2-gátlók gyakorisága 4%, 6% és 8% a megfigyelés 24. 48. és 72. hónapjánál. Következtetések: A 2015–2020 közötti vizsgálati periódusban a T2DM antihiperglikémiás farmakológiai kezelése terén fontos változásokat dokumentáltunk. Bár a változások követték az új szakmai ajánlásokat, azok mértéke és időbeni lefolyása várakozásaink alatt maradtak. Több erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a kardiovaszkuláris/renális előnnyel rendelkező új készítmények a betegek minél nagyobb arányában és késedelem nélkül az antihiperglikémiás kezelés részévé váljanak.