Mishima Yukio művészetének fizikalizmusa

Abstract

A nyelvi jelentés karteziánusan pszichologizáló elképzelését számos filozófus találta tarthatatlannak, és mintha Mishima Yukio rejtélyes művei egy azt szintén összeromboló elképzelést tükröznének mind szerkezetükben, mind elbeszélésük módjában, mind cselekményvezetésükben. Mishima Yukio életművében egy sajátos metafizikai elképzelés látszik újabb és újabb alakot ölteni, melynek első felbukkanását már az Egy maszk vallomásában (1949), egyik első regényében nyomon lehet követni. Mishima fő témája a pszichopátiaszerkezetű kegyetlenség volt, amelyet egy sajátos szubjektum-objektum szerkezetű metafizikai elképzeléssel összefüggő módon tárgyalt a műveiben. Emiatt hathatott esztétikájára nagyon erősen az archaikus görögség diszharmonikus világlátása, illetve tragédiaelmélete. Ugyanakkor fölvetődik az is, hogy Mishima sajátos elképzelése a nyelviség sajátos elképzelésével összefüggésben nem interpretálható-e az éntelenség hagyományos buddhista dogmájának megfelelőként.