Az undor és a részvét Samuel Beckett kései darabjaiban

Abstract

Az undor és a részvét Samuel Beckett két kései, minimalista drámájának, a „Nem én"-nek és a „Katasztrófá”-nak az alapélményei. Az előbbi darabban az undor a szavak feltartóztathatatlan áradása által kiváltott alapérzés, amellyel egy én nélküli beszélő küzd. A Václav Havelnek dedikált „Katasztrófá”-ban ugyanakkor az undor mellett megjelenik a részvét is, egy diktátor által megalázott polgár iránt. A „Nem én”-nel szemben, amelyben az én darabjaira hullik, ezúttal egy újraépítő, konstruktív mozzanatnak lehetünk szemtanúi, az együttérzésnek, amelynek köszönhetően az én önazonossága feltárul.