A 2020-as évek digitális óvodása

Abstract

A Neumann-galaxisnak köszönhetően újabb fordulatnak lehetünk tanúi a XXI. század emberének információhoz jutási szokásaiban. Az „m-learning (mobile-learning)” mindennapossá vált: például az utcán sétálva, utána nézhetünk – mobil telefonunk segítségével – az érdeklődésünket felkeltő látványosság történeti hátterének, vagy a látványosság alkotójának. A gyermekek mintegy bele születnek ebbe az eszközhasználatba, az ilyen típusú információhoz jutás lehetőségeibe, felkelti érdeklődésüket, részeseivé szeretnének válni. Mire elérik a 3 éves kort és óvodások lesznek, már betekintésük van az „m-learning” világába, hiszen bárhol, bármikor megkaphatják szüleiktől az ehhez szükséges eszközöket. Minden szülő a legjobbat kívánja nyújtani gyermekének, így a családok sem vonják ki magukat a digitalizáció folyamatából. (Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a sajnálatos tényt, hogy a XXI. század húszas éveiben még mindig említést kell tennünk azokról a gyerekekről, akik olyan nehéz anyagi körülmények között kényszerülnek élni, amelyben nem jutnak hozzá ehhez a lehetőséghez, nevezetesen a digitális eszközökhöz családjuk körében. Nyilván a nevelési intézmény és a szociális ellátó rendszer nagyobb felelősséggel tartozik ezen családok felé a digitalizáció terén is: munkavállalási lehetőségek, ellátáshoz jutás lehetőségei, gyermekek kulturális leszakadásának megakadályozása/megelőzése a digitális eszközök biztosításával.)