A SZAVAK HELYE

Abstract

A verbális művészetek térbelisége nem korlátozódik a vizualitás vagy a vizuális művészetek illúziójának felkeltésére, mi több, ez szigorú értelemben véve nem a szöveg tere. A szövegtér fenomenális tér, mely a betűk, írásjelek és az oldalfelület viszonylatában képződik. Vizuális mintázatai képezhetnek alakzatokat vagy önálló, referenciális módon alakzatokhoz nem köthető vizuális struktúrákat, melyek mindenkor az esztétikai tapasztalat döntő, az értelmezést meghatározó vetületét képezik. Pákolitz István költészetében a szövegtér kitüntetett szerepet kap. Verseiben az oldal és az oldalpár megjelenését meghatározó vizuális struktúrák, direkt és indirekt módon mimetikus alakzatok, valamint a figurativitástól független vizuális illesztéket képező verbális képződmények vonják be az olvasót a szöveg terébe. A szöveg vizuális vetületének a verbális viszonylatokkal finoman ötvözött értelemkonstituáló jellege Pákolitz István költeményeiben mindenkor kitűnni engedi az észlelés és az értelmezés lehetőségeinek sokoldalúságát, melyeket az észlelés és az értelmezés változó irányai a maga komplexitásukban adnak az olvasó értésére. E komplexitás az olvasás folyamata során nemcsak szemléletváltásra, hanem az olvasó saját létviszonylatainak inventív újraértelmezésére is sarkall, így adva számára olykor kínzó, olykor humoros belátást saját helyzetét illetően.