Kelet és Nyugat találkozása Hishida Shunsō Samantabhadra ábrázolásán

Abstract

Hishida Shunsō 菱田春草 (1874–1911) a Meiji-kori nihonga festők egyik első generációjához tartozott. Ezt az „új” stílust, avagy műfajt a nyugati festészeti stílusok és technikák gyors terjedésével szemben a hagyományos japán festészetet megmentő irányzatként állították be. Bár a Shunsō művészete iránti érdeklődés az elmúlt néhány évtizedben folyamatosan nőtt Japánban, még mindig meglehetősen ismeretlen a nyugati kutatók körében, és ez különösen igaz a buddhista festményeire.A jelen tanulmányban egy ilyen buddhista témájú festményt vizsgálok meg. A festmény a Fugen Bosatsu (Samantabhadra Bodhisattva) címet viseli, és egy fiatal fiút ábrázol, aki egy elefánt tetején olvas. Maga a festmény nem közismert és a datálása is kérdéses, ezért bizonyítékokkal alátámasztva érvelek amellett, hogy 1903 előtt készült, amikor is a szintén nihonga festő és barát Yokoyama Taikannal 横山大観 (1868–1958) Indiába utazott, hogy felfedezze a kortárs indiai (vallásos) művészetet. Ez az utazás kétségkívül változást hozott a stílusában, főként, ami a buddhista témájú festményeit illeti. A tanulmány fő tézise, hogy a Fugen-festmény határvonalat jelent Shunsō vallásos festményeiben, és megállapítható, hogy stilisztikailag különbözik az indiai tartózkodás után készült festményeitől. Ezen buddhista istenség ábrázolásának számos hagyományos gyökere van, azonban itt egy ikonográfiai szempontból hibrid formával találkozunk, amelyben keverednek a zen festészetben általános Shaka-háromságok előzményei a kevésbé ismert és elterjedt Chigo Fugen (Samantabhadra fiatal fiúként ábrázolva) megjelenítésével. Shunsō szembeállította az elefánt realista ábrázolását a hagyományosan kivitelezett kontúros fiúképpel, ezért ez a festmény az egyik legjobb példa arra, hogy a nihongaművészek hogyan ötvözték keleti (jelen esetben japán) örökségüket a nyugati művészeti technikákkal és anyagokkal, amelyeket újonnan kerültek át Japánba a Meiji-korban.