A római katakombákból származó legkorábbi magyarországi mártírereklyék és kultuszuk

Abstract

Az ereklyecsoport az európai katakombaszent kultusz viszonylag korai időszakában, három különböző időpontban került Nagyszombatba. Többségük nem közvetlenül Rómából, hanem onnan Vilnába (Vilnius) szállítva Nicolaus Lancicius közvetítésével ajándékként érkezett Magyar Királyságba. Közülük kilenc nyilvános kultusza 1651-ben együttes transzlációjukkal kezdődött. A transzlációt a nagyszombati jezsuita egyetemtörténeti (Tolvay Imre, Kazy Ferenc) és várostörténeti munkák (Bél Mátyás, Ocskovszky Ferenc Ágoston) egyaránt leírják. A kilenc ereklye néhány évvel később, 1659-ben egészült ki egy ekkor Rómából küldött újabb, Adiodemus nevű katakombaszenttel. A nagyszombati ereklyecsoport története több szempontból rendhagyó, ezt a kultusz bemutatásával együtt részletezi a tanulmány. A mártírereklyék együttes elhelyezése és közös tisztelete egyaránt szolgálta a város és az őrzőhely, a Keresztelő Szent János jezsuita templom szakrális tekintélyének (sanctitas loci) emelését, megtöbbszörözését és hírnevét.