{"title":"A Helicobacter pylori fertőzés diagnosztikájának újdonságai : Invazív és noninvazív módszerek","authors":"G. Buzás","doi":"10.33570/ceujgh.8.2.52","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A Helicobacter pylori fertőzés diagnosztikai módszerei a baktérium felfedezése óta folyamatosan fejlődtek. Az invazív módszerek közül az endoszkópia jelenleg sem mellőzhető a 45-50 év feletti, alarm panaszokkal rendelkező, illetve a vérző betegekben: az utóbbi években bevezetett technikák jelentősen javították a képalkotást, teret engedve a mesterséges intelligenciának is. A szövettan kiegészült az immunhisztokémiával és a fluoreszcens in situ hibridizációval. A leglátványosabb előretörés a genetikai módszereknél történt: pontosságuk meghaladja a hagyományos módszerekét. A nem invazív módszerek közül az ureakilégzési és székletantigéntesztek helye felértékelődött mind a fertőzés primer diagnózisában, mind az eradikációs kezelés utáni követésben. Oltóanyag hiányában a szűrés és kezelésre szoruló személyek, betegek köre újabb csoportokkal bővült: a fertőzés prevalenciájának csökkenése elsősorban az aktív eradikációs tevékenységtől várható.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"65 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.8.2.52","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
A Helicobacter pylori fertőzés diagnosztikai módszerei a baktérium felfedezése óta folyamatosan fejlődtek. Az invazív módszerek közül az endoszkópia jelenleg sem mellőzhető a 45-50 év feletti, alarm panaszokkal rendelkező, illetve a vérző betegekben: az utóbbi években bevezetett technikák jelentősen javították a képalkotást, teret engedve a mesterséges intelligenciának is. A szövettan kiegészült az immunhisztokémiával és a fluoreszcens in situ hibridizációval. A leglátványosabb előretörés a genetikai módszereknél történt: pontosságuk meghaladja a hagyományos módszerekét. A nem invazív módszerek közül az ureakilégzési és székletantigéntesztek helye felértékelődött mind a fertőzés primer diagnózisában, mind az eradikációs kezelés utáni követésben. Oltóanyag hiányában a szűrés és kezelésre szoruló személyek, betegek köre újabb csoportokkal bővült: a fertőzés prevalenciájának csökkenése elsősorban az aktív eradikációs tevékenységtől várható.