Az egészséges környezethez való jog anyagi jogi és eljárásjogi kérdései az Alkotmánybíróság újabb gyakorlatában

Abstract

Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában fektette le az egészséges környezethez való jog egyik legfontosabb elvét, a visszalépés tilalmát. A 16/2015. (VI. 5.) AB határozat megállapítása szerint az Alaptörvény a korábbi Alkotmány környezetvédelmi értékrendjét és szemléletét továbbfejlesztette. Jelen tanulmány keretei között azt vizsgálom, hogyan alakult át az Alkotmánybíróság egészséges környezethez való joggal kapcsolatos gyakorlata az Alaptörvény hatálybalépése óta eltelt tíz évben. A tanulmány elsőként eljárásjogi szempontból értékeli az alkotmányjogi panasz eljárásokban az egészséges környezethez való jog felhívhatóságát, figyelemmel az indítványozókkal szemben támasztott követelményekre. Az írás ezt követően az egészséges környezethez való jog egyes tartalmi elemei közül külön is vizsgálja a visszalépés tilalma, az elővigyázatosság elve és a szennyező fizet elve gyakorlati érvényesülését. Terjedelmi okokból az Alkotmánybíróság Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos gyakorlatára az írás nem tér ki.